2019. december 17.

A magyarországi települések többségében csökken a lélekszám, s ez kérdésessé teszi a falvak, városok jövőjét.

A súlyos demográfiai probléma elméleti megoldásán több mint 200 szakember dolgozik négy éve az idén 125 éves Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya, valamint a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Civil Alkotóműhely (CSAM) kereteiben. Az eredményekről az ELTE és a Magyar Nemzeti Bank támogatásával négyszáz oldalas tanulmánykötet jelent meg. A Jövőnk a gyermek című kötet megjelenése kapcsán könyvbemutató konferencián előadást tartott Benda József, az ELTE tanácsadója, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke, a kötet társszerkesztője. Őt kérdezte a Présház.

- Elnök úr, a csecsemőnek hat hónapon át szorosan, majd még fél évig fokozottan édesanyja közelében kell élnie, sok szeretetet, gondoskodást kapnia. Hazánkban erre adott a lehetőség, hiszen két évig a szülőanya érdemi állami jövedelmet kap. Mi a teendő?

- A pszichológusok szerint az újszülöttnek közismert fizikai szükségletei mellett (éhség, szomjúság, fáradtság stb.) tapintási, hőmérsékleti, érzelmi, biztonsági és más szükségletei vannak, amelyeket ki akar elégíteni, és ezeket jelzi is környezete felé. Ily módon „kezdetben a gyermek formálja az anyát, és később éppen ez teszi lehetővé, hogy az anya formálja őt” (Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, 1993.) A gyermek jelzéseire adott pontos válaszok az újszülöttben fölidézik a méhen belüli egyensúlyi állapot megszokott ingereit, ami biztonságot teremt számára. Az egyensúlyi állapot megbomlását az anya a testével megteremtett szerteágazó kapcsolatrendszer segítségével (például az addig ismeretlen éhségérzetet szoptatással) szünteti meg, vagyis – optimális esetben – biztosítja gyermeke számára egy közel változatlan, nyugalmi-egyensúlyi állapot fenntartását. Az egyensúlyi állapotok megbomlását azok várható helyrebillentése követi, és ezzel a csecsemő lassan hozzászokik a kellemetlen érzések eltűréséhez, illetve igényeinek a késleltetett kielégítéséhez. „A későbbi szeretetkapcsolatok ereje és minősége – ahogy ezt Ranschburg megjegyzi – az e fázisban megvalósuló testi kontaktusok bőségétől és intenzitásától függ”, amelyben különösen az együttlét „kölcsönös gyönyörűsége” fontos. Csak ez a kapcsolat fejlesztheti ki a csecsemőben azt a meggyőződést, hogy képes befolyásolni a környezetét. Ha igényeit, elvárásait az anya észleli, és megfelelő válaszokat ad azokra, a kapcsolat harmonikusan tud fejlődni. A harmonikus kétoldalú lelki kötődés kialakulása természetes folyamatnak tűnik, és fontos szerepe van benne a szoros fizikai együttlétnek. Az anya és gyermeke közötti kommunikatív kapcsolat eredményessége az újszülöttnek a világgal és a másokkal való későbbi kapcsolatának mintáját adja. A sikeres kapcsolatban a csecsemő folyamatosan megéli, hogy fontos, a teremtés egyszeri, megismételhetetlen csodája, szeretetre méltó személyiség. Életünk első évében alakulnak ki azok a személyiség vonások, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalomba való beilleszkedéshez. Ezek közé tartozik – többek között – a bizalom, az empátia, az önbizalom, az együttműködési képesség, a tolerancia, és az utódgondozási képesség, az istenhit és sorolhatnám. Ennek az időszaknak a szerepét és jelentőségét kevesen, talán csak a szakemberek (pszichológusok, védőnők) ismerik a társadalomban. Az iskolai tantervekből a második világháború után a családi életre nevelést kivették, ma is csak pár órában véletlenszerűen jutnak a diákok ilyen tudáshoz, miközben társadalmi fejlődésünk, a humán tőke kialakulásában az egyik meghatározó elem. Nagyon fontos, tehát egyrészt az, hogy az édesanyák otthon maradhassanak gyermekeikkel, és nyugodt körülmények között, biztonságot nyújtó házasságban csak rájuk tudjanak figyelni, másrészt, hogy tudatában is legyenek ennek a folyamatnak. Vagyis olyan felnőttképzési rendszert kellene kialakítani, amelyben pótolhatók az esetlegesen hiányzó ismeretek. 

- Hazánkban a II. világháború után, 1954-ig egyfajta baby-boom zajlott, majd zuhanni kezdett a születésszám. Az ok kiderítése hogyan segítheti a mai demográfiai fordulat elérését? 

- 2016-ban jelent meg egy könyvem „A szakadék szélén” címmel, amelyben föltártam az eddig nem vizsgált női munkavállalás kiterjesztésének hatását a kisgyermekkori szocializációs folyamatra. (6 hét gyermekágyi segély után kényszerültek az édesanyák munkába, és a szomszédok, nagyszülők, bölcsődék „gondozták” a csecsemőket, a gyermekeket.) Bár 1967-ben, a gyes bevezetésével változott a helyzet, egy transzgenerációs hatást látunk megnyilvánulni a következményekben. Csökkent a gyermekszám, a nagycsaládosok száma, a házasságok feleződtek, a válások száma növekedett, a sérült gyermekek, a fiatalkorú elítéltek száma megsokszorozódott, megváltozott az értékrend, és ma már az elköteleződés is gondot okoz a fiataloknak. A beavatkozási kísérletek javarészt pénzügyi támogatással próbálták fékezni a népességfogyást. A jelenségek azt mutatják, hogy az anyagi okok mellett átgondolt és komplex társadalmi átalakításra van szükség ahhoz, hogy a kívánt irányban el tudjon mozdulni a születések száma. Ebben számos tényezőt figyelembe kell vennünk, és vissza kell állítanunk az évezredeken keresztül jól működő társadalmi alrendszerek egymást támogató szinergiáját. (A példa kedvéért általánosságban megjegyzem, hogy a növekvő lélekszámú országban 3-5 gyermeket nem két felnőtt nevelt – munka mellett – egy 50 négyzetméteres panel lakásban, hanem több generációs családok nagyságrenddel nagyobb élettérben, ház körüli munkát végezve.) Nem várható, hogy az életszerű feltételek megteremtése nélkül változás álljon be a születések trendjében. 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön által szerkesztett kötet egy szót sem szól arról, hogy a magyar kultúra forráshoz juttatása, gazdagítása emelné a magyarok életkedvét. Mi kényszerítette Önöket arra, hogy a kultúra fontosságáról hallgassanak?

- Könyvünk 4 éven át készült, több mint 200 önkéntes szakértő szabadidejében. Állami támogatásban nem részesült az alkotó műhely, így nem volt arra módunk hogy a jelenségvilágot a maga teljességében föltárjuk. A születések számának emelése, mint írtuk, komplex és átfogó nemzeti stratégiát igényel, amely meghaladja csoportunk kompetenciáját. Könyvünk megírásában azokra a szakértőkre támaszkodtunk, akik maguktól jelentkeztek. Nem tekintjük befejezettnek a probléma megoldását: egy felkiáltó jelnek, jámbor szándéknak gondoljuk, amely azt jelzi, hogy a nemzet jövőjének, megmaradásának problémájával megfelelő szinten és erőforrásokkal kellene végre, elkötelezett szakembereknek foglalkozni.

balassi.eu7.JPG

Benda József, az ELTE tanácsadója, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke és Molnár Pál, a Présház főszerkesztője - Kép: Pálos László

Forrás: gondola.hu

2019. december 15.

A demográfiai fordulat szellemi megalapozásán 200 szakember dolgozik négy éve az idén 125 éves Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya, valamint a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Civil Alkotóműhely (CSAM) kereteiben.
A magyarországi települések többségében csökken a lélekszám, amely veszélybe sodorhatja az eddig elért eredményeket. A probléma megoldására több mint 200 szakember dolgozik négy éve az idén 125 éves Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya, valamint a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Civil Alkotóműhely (CSAM) kereteiben. Az eredményekről az ELTE és a Magyar Nemzeti Bank támogatásával egy négyszáz oldalas tanulmánykötet jelent meg. A Jövőnk a gyermek című kötet megjelenése kapcsán könyvbemutató konferencián előadást tartott Zseni Annamária pszichiáter, pszichoterapeuta. Őt kérdezte a Gondola.



- Asszonyom, az 1990-es rendszerváltozás óta egymillióval csökkent hazánk lakossága. A most megjelent kötet kiemelt hangsúllyal tárja elénk a társadalmi helyzetképet, a szocializációs folyamatok kisiklását és következményeit, sőt, foglalkozik a transzgenerációs hatásokkal is. Mit jelent ez a fogalom?

- Elsőként talán a trauma fogalmát járjuk körül. A trauma nem egyszerűen fájdalmas élmény, vagy veszteség. A trauma az egyént vagy a közösséget ért fizikai és érzelmi bántalmazásnak olyan együttese, amely már meghaladja tűrőképességét. A trauma hatására a pszichikum olyan erős izgalomba kerül, hogy annak levezetése vagy feldolgozása az addig megszokott, begyakorlott módon nem sikerül, a helyzettel szemben tehetetlenné válik. A tehetetlenség és a sikertelen küzdelem-menekülés-önvédelem során traumás reakciók alakulnak ki. Az addig integráltan működő rendszer a töredezettség állapotába kerül, állandó veszélyvárás, megriadási reakciók, emlékbetörések jelzik a trauma hatását.

A továbbélés érdekében a traumát elszenvedett egyén/közösség énvédő mechanizmusai lépnek életbe. Az elhárító mechanizmusok megvédik az egyént/közösséget, tehát van túlélés, viszont nincs feldolgozás. A traumatikus esemény, élmény távoltartása bármely elhárító mechanizmus révén sajnos energiaigényes feladat. A szükséges energia az életerőtől vonódik el, az egyén/közösség energia vesztése depresszív állapotban, csökkenő aktivitásban manifesztálódik. A nemzet sorsát befolyásoló, meghatározó események lenyomatát a nemzet lelkületének tudattalanja őrzi. A tudattalanba bezárult traumák a következő generációknál zavarokat okozhatnak. Transzgenerációs hatásnak olyan viselkedésmintákat, gondolkodási sémákat, szemléletmódot nevezünk, amit szüleink, felmenőink hagytak ránk. A jelenben megtapasztalt félelmeink, szorongásaink, tüneteink gyökere sokszor több generációra nyúlik vissza. Ezek gyakran tudatosak, máskor tudattalanok, a családi kommunikációs rendszerben közvetítődnek.

- A XX. század történelmi eseményei nyilvánvalóan traumának tekinthetőkék. Ezek az élmények hatnak az utódokra?

- A jelenben élő generációk zöme a XX. században született, joggal feltételezhetjük, hogy számos traumát szenvedtek el mind egyéni, mind nemzeti szinten. Ha transzgenerációs hatásokat is feltételezünk, akkor még kiterjedtebb az a korszak, amelynek eseményeit érdemes megvizsgálni, hogy vajon megtörtént-e, megtörténhetett-e a traumák feltárása és feldolgozása.
A számok világa nem is tudja kifejezni azt a lelki, kapcsolati, bizalmi és mentálhigiénés válságot, amellyel az egymást követő generációknak meg kellett küzdeniük. Mindezeket a folyamatokat fel kell tárni, meg kell érteni, és ki kell munkálni a gyógyítás lehetőségeit, mert enélkül a csupán az anyagiakra fókuszáló megoldási kísérletek nem fognak eredményt hozni a demográfiai válságban.

- Vannak-e adatok a magyar nemzet lelkiállapotára vonatkozóan?

- Kopp Mária 2006-ban publikált kutatásában a teljes népesség 70%-ánál krónikus stressz állapotot talált, és kimutatta, hogy közel minden ötödik felnőtt a lelki leszakadás állapotában van! Ennek okául a társadalmi normák, a közös erkölcsi elvek meggyengülését, a közös jövőkép és a társadalmi szolidaritás hiányát véleményezte. Saját vizsgálódásunkat 2014-2016 között végeztük. Célunk a nemzeti tudattalan feltárása volt, a munkát részletesen Jelenczki István Ön-Tér-Kép című filmje, és az azonos című könyvünk mutatják be. A nemzetállítás módszerével végzett folyamat során láthattuk, hogy a feldolgozatlan traumák jelen vannak mind a csoportok működésében, mind a személyes életek elakadásaiban. Megfigyelhető volt az együtt lévő négy generáció képviselőinek súlyos állapota. Az „A”, a legidősebb generáció nem akarja látni, ami körülveszi, nem tudja elviselni, magába fordul, képzeleg. A „B” generáció szomorú, úgy ringatja magát, mint az árvaházi gyerekek, eltiportnak érzi magát és riadt készültségben van. A „C” generáció látni sem akarja, mi történik, tudatmódosult állapotban lebeg. A legifjabb generáció kifelé tart, gyökértelen, menekül.

- Mi rejlik az elmondottak mögött köznapibb értelemben?

- Az életben maradást a belső emigráció biztosítja, ez az állapot viszont nem teszi lehetővé a következő generációhoz való szerves kapcsolódást, ez magyarázza a második generáció szimbolikus elárvulását. Nem kötődik és nem élvez védelmet, saját megoldása a „meghúzom magam, így talán elkerülöm a veszélyt”. A harmadik generáción tipikus transzgenerációs tüneteket látunk, megjelennek azok az érzések, amelyeket a traumát elszenvedettek belül hordoznak: szégyen, undor, jelenlét hiánya, csökkent életerő. A helyzetet súlyosbítja, hogy a transzgenerációs traumatizáció mellett saját életükben is sérültek, hiszen kötődési hiányban szocializálódtak. A negyedik generáció szimbolikusan a jövő, kifelé menekül a helyzetből.

- Ez pontosan azt mutatja, amiről a most megjelent könyv számos elemzése szól: ha a népességfogyást nem sikerül átfordítani a holtponton, akkor nincs jövő.

- Igen, összecseng számos munka megállapítása. A demográfiai holtpont szempontjából fontosnak tartom elmondani, hogy kutatásunk felszínre hozta, hogy a nemzeti tudattalant két érzés dominálja: a félelem és a fenyegetettség (FF).

- Miből erednek ezek a súlyos érzések?

- Ha csupán a múlt század második felét nézzük, és most leszűkítve csupán a nőket ért fizikai és érzelmi bántalmazásokat, milliónyi nagyságrendben kell számolnunk: nemi erőszak áldozatai, kényszermunkára elhurcoltak, hadiözgyek, 6 hetes csecsemők mellől munkába visszakényszerítettek, abortuszon átesettek. És hogy egy konkrét példát hozzak: döbbenetes az a hatalmi arrogancia, amely megalázta a traumatizáltakat, egyértelművé tette, hogy nincs igazság, nincs védelem, nincs biztonság - 1949-ben hadiözvegyeket is vétkeseknek nyilvánították, mert „nem akadályozták meg, hogy férjeik kimenjenek a frontra”. Azt látjuk, hogy az FF itt van a légkörben, és hatással van ma is.

- Mire lenne szükségük a nőknek, milyen légkörre?

- Az FF üzenetet át kéne váltani BB-re: Bizalom és Biztonság. Ez a két hétköznapi szó nagyon fontos tartalommal bír!
Biztonság: nem hagynak el, fel tudom nevelni a gyerekeimet (érzelmileg és anyagilag), baj esetén védve vagyok és védelemben van a családom, kapcsolatban vagyok az őseimmel, használom a tőlük átvehető tudást és tapasztalatot. A bizalom pedig olyan értékeket hordoz, mint bízom a szavak valódiságában és hitelében; rend van a társadalomban, kiszámítható és tervezhető a jövő. Bízom önmagamban, tudatában vagyok a bennem rejlő szakrális teremtő erőnek; van identitásom, érzem, hogy része vagyok a nemzetnek, és ez érték, megtartó erő számomra.

- Ha jól értem, itt össznemzeti értékváltozást jelöl meg a gyógyítás szükségleteként: rend, szakralitás, identitás.

- Igen, és ebben a sorrendben, de be kell következnie mindennek ahhoz, hogy sebeink begyógyuljanak, hogy használjuk a bennünk lévő teremtő erőt és létrehozzuk a BB légkörű jövőt.

Forrás: gondola.hu


Cselekvési terv a gyarapodó lakosságért 2019 december, Kecskemét 

A láthatatlan munka 4/1
kerekasztal beszélgetés

Vasárnapi Újság: "Jövőnk a gyermek" könyvbemutató konferencia MKT (6:44-6:55)



Képtalálat a következőre: „kossuth rádió”


 

Hatoscsatorna: Szakadék szélén?

Konferencia és könyvbemutató, Kecskemét, Megyeháza




Hatoscsatorna: interjú Babos Évával

M5 Hiradó: Jövőnk a gyermek könyvbemutató (18:37-tól)


 

Egy gyermek felnevelése: 27.000 órát vesz igénybe

Családra vagy munkára épüljön a jövő?

A demográfiai kihívás megoldásai

Beavatás a társas teremtés folyamatába

A demográfiai kihívás megoldása, HIT Rádió









 

Interjú a Hivatásos Szülők programról a Hír tévében

Vasárnapi újság 2019. 02. 03.










 

Sarokpontok konferencia

 

Jövőnk a gyermek

Egyedülálló könyv született a népességfogyás megállításáról, amelyet kedden mutattak be Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartott demográfiai konferencián. – A Jövőnk a gyermek című kiadvány adalékokkal szolgál a népességgyarapodás társadalmi programjához – olvasható a könyv ismertetőjében. Az első kötetet Benda József és Báger Gusztáv szerkesztette, megalkotásában több mint 200 szakértő vett részt.

A gyermekvállalás lelki, erkölcsi és gazdasági kérdés egyaránt
 
A 21. század egyik kulcskérdését középpontba állító konferenciát Prof. Dr. Báger Gusztáv, a Monetáris Tanács tagja nyitotta meg. Az író-közgazdász bevezetőjében elmondta, a gyermekvállalás elsősorban lelki, erkölcsi vállalás, ugyanakkor szükség van a családok támogatásának fokozására ahhoz, hogy minél több gyermek születhessen Magyarországon. A gazdasági szakember konkrét javaslatokról is beszámolt, melyeket a könyv bővebben is részletez. Az egyik ilyen téma a nemzeti lakásprogram tervezete volt.
 
Sorskérdésről csak pozitívan
 
Első meghívott előadóként dr. Székely János megyéspüspök szólalt fel, aki Harrach Péter egykori családügyi minisztert idézte, egyik nagy sorskérdésként említve a demográfiai helyzetet. Elmondta, jelenleg semelyik európai ország nem tudja „újratermelni” önmagát. A mostani és a lehetséges jövőbeni demográfiai helyzetre is választ adhat a megyéspüspök gondolata, miszerint a szeretetből élet fakad.
 
Őt követően Prof. Dr. Mészáros József, a Barankovics Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy a KDNP pártalapítványaként természetes, hogy a közjó előmozdítása érdekében a könyv és a műhelymunka mögé álltak. Mint mondta, a helyzet bár drámai, hiszen sok mindennek meg kell történnie ahhoz, hogy 200 év múlva is legyen magyarság, mégis pozitívan kell a kérdésre tekinteni. Ebben fontos szerepe van a Himnuszban is megüzent „jókedvvel, bőséggel” hozzáállásnak.
 
Demográfia a számok tükrében
 
Pleschinger Gyula MNB alelnök, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke a demográfiai helyzetképet mutatta be a GDP számain és statisztikai adatokon keresztül. Felhívta a figyelmet, hogy a 2,5 körüli átlagos termékenységi rátát Ázsia és Afrika emeli, Európa viszont rontja, amely megváltoztatja a világon jelenleg fennálló demográfiai arányokat. Előadásában ismertette az MNB versenyképességi programjában szereplő demográfiai javaslatokat, köztük kiemelve a részmunkaidős foglalkoztatás jelentőségét a nők munkaerőpiaci visszatérése kapcsán.
 
A kilábalás útján
 
Dr. Benda József, a tanulmánykötet társszerkesztője a demográfiai válságból való kilábalás lehetséges módját és eszközeit mutatta be társadalomtörténeti kitekintéssel, részletezve az okokat és a következményeket. Felhívta a figyelmet az együttműködés fontosságára, amely segít kezelni a problémák között említett társadalmi értékválságot. Az összetett megoldási javaslat egyik fő alkotójaként röviden ismertette a hivatásos szülők programjavaslatot, amely egy innovatív válasz lenne a többgyermekes családok és a társadalom számára egyaránt.
 
 
Cselekedni kell
 
A konferencia zárásaként dr. Garaczi Imre, a könyv kiadója beszélt a mű jelentőségéről. Kiemelte, hogy az intézkedéscsomagot, a kutatási eredményeket már a rendszerváltáskor el kellett volna kezdeni. Úgy fogalmazott, át kell lendíteni a társadalmi cselekvés szintjére ezt az ügyet, hogy hosszútávú társadalmi értéke legyen, megakadályozza a magyarság pusztulását. Mint mondta, ehhez a következő tíz év demográfiai kulcsgondolatai benne vannak a könyvben.
 
3 év műhelymunka, 200-nál is több szakértő
 
A szerzők szerint Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Alkotói Műhelyben készült tanulmánygyűjtemény innovatív módszertannal, új megközelítésben vizsgálja a demográfiai válság okait, a várható következményeket és a megoldáshoz vezető utakat. A hiánypótló könyv a nemzet gyarapodásáért született, egyúttal célja és eszköze, hogy éljenek jobban a többgyermekes családok. Az előadók közül többen is méltatták a kormány családtámogatási intézkedéseit, amelyeket rövid-, közép- és hosszútávú javaslatokkal kívánják segíteni.
 
Ahogy az alkotók fogalmaznak, ez a „vállalkozás” messze meghaladja mindegyikük és Szakértő Műhelyük egészének erejét, kompetenciáját, ezért méltányosnak és helyénvalónak tartják, ha fohászukban Isten áldását kérik, hogy a vezetők és olvasók kellő bölcsességgel és tisztelettel tekintsenek erre a munkára.
 
A gyermek és családbarát Magyarországért létrehozott alkotásról Bagdy Emőke korábban így vélekedett. „Ez a könyv, amelyet a nemzet lelkiismeretének, tudós agyának és érző szívének tekintek, több mint 200 egyakaratú, közös hitű, együttműködésre képes, a magyarság jövőjéért felelősséget érző önkéntes szakember alkotó közösségének három éven át folytatott együttgondolkodásából született”.
 
 
 
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.

Forrás: vasarnap.hu