Konferencia és könyvbemutató a Megyeházán

Hatoscsatorna: interjú Babos Évával

M5 Hiradó: Jövőnk a gyermek könyvbemutató (18:37-tól)


 

Egy gyermek felnevelése: 27.000 órát vesz igénybe

Családra vagy munkára épüljön a jövő?

A demográfiai kihívás megoldásai

Beavatás a társas teremtés folyamatába

Interjú a demográfiai kihívás megoldásáról a HIT Rádióban

Interjú a Hivatásos Szülők programról a Hír tévében

Vasárnapi újság 2019. 02. 03.

Sarokpontok konferencia

 
 

Jövőnk a gyermek

Egyedülálló könyv született a népességfogyás megállításáról, amelyet kedden mutattak be Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tartott demográfiai konferencián. – A Jövőnk a gyermek című kiadvány adalékokkal szolgál a népességgyarapodás társadalmi programjához – olvasható a könyv ismertetőjében. Az első kötetet Benda József és Báger Gusztáv szerkesztette, megalkotásában több mint 200 szakértő vett részt.

A gyermekvállalás lelki, erkölcsi és gazdasági kérdés egyaránt
 
A 21. század egyik kulcskérdését középpontba állító konferenciát Prof. Dr. Báger Gusztáv, a Monetáris Tanács tagja nyitotta meg. Az író-közgazdász bevezetőjében elmondta, a gyermekvállalás elsősorban lelki, erkölcsi vállalás, ugyanakkor szükség van a családok támogatásának fokozására ahhoz, hogy minél több gyermek születhessen Magyarországon. A gazdasági szakember konkrét javaslatokról is beszámolt, melyeket a könyv bővebben is részletez. Az egyik ilyen téma a nemzeti lakásprogram tervezete volt.
 
Sorskérdésről csak pozitívan
 
Első meghívott előadóként dr. Székely János megyéspüspök szólalt fel, aki Harrach Péter egykori családügyi minisztert idézte, egyik nagy sorskérdésként említve a demográfiai helyzetet. Elmondta, jelenleg semelyik európai ország nem tudja „újratermelni” önmagát. A mostani és a lehetséges jövőbeni demográfiai helyzetre is választ adhat a megyéspüspök gondolata, miszerint a szeretetből élet fakad.
 
Őt követően Prof. Dr. Mészáros József, a Barankovics Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy a KDNP pártalapítványaként természetes, hogy a közjó előmozdítása érdekében a könyv és a műhelymunka mögé álltak. Mint mondta, a helyzet bár drámai, hiszen sok mindennek meg kell történnie ahhoz, hogy 200 év múlva is legyen magyarság, mégis pozitívan kell a kérdésre tekinteni. Ebben fontos szerepe van a Himnuszban is megüzent „jókedvvel, bőséggel” hozzáállásnak.
 
Demográfia a számok tükrében
 
Pleschinger Gyula MNB alelnök, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke a demográfiai helyzetképet mutatta be a GDP számain és statisztikai adatokon keresztül. Felhívta a figyelmet, hogy a 2,5 körüli átlagos termékenységi rátát Ázsia és Afrika emeli, Európa viszont rontja, amely megváltoztatja a világon jelenleg fennálló demográfiai arányokat. Előadásában ismertette az MNB versenyképességi programjában szereplő demográfiai javaslatokat, köztük kiemelve a részmunkaidős foglalkoztatás jelentőségét a nők munkaerőpiaci visszatérése kapcsán.
 
A kilábalás útján
 
Dr. Benda József, a tanulmánykötet társszerkesztője a demográfiai válságból való kilábalás lehetséges módját és eszközeit mutatta be társadalomtörténeti kitekintéssel, részletezve az okokat és a következményeket. Felhívta a figyelmet az együttműködés fontosságára, amely segít kezelni a problémák között említett társadalmi értékválságot. Az összetett megoldási javaslat egyik fő alkotójaként röviden ismertette a hivatásos szülők programjavaslatot, amely egy innovatív válasz lenne a többgyermekes családok és a társadalom számára egyaránt.
 
 
Cselekedni kell
 
A konferencia zárásaként dr. Garaczi Imre, a könyv kiadója beszélt a mű jelentőségéről. Kiemelte, hogy az intézkedéscsomagot, a kutatási eredményeket már a rendszerváltáskor el kellett volna kezdeni. Úgy fogalmazott, át kell lendíteni a társadalmi cselekvés szintjére ezt az ügyet, hogy hosszútávú társadalmi értéke legyen, megakadályozza a magyarság pusztulását. Mint mondta, ehhez a következő tíz év demográfiai kulcsgondolatai benne vannak a könyvben.
 
3 év műhelymunka, 200-nál is több szakértő
 
A szerzők szerint Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Alkotói Műhelyben készült tanulmánygyűjtemény innovatív módszertannal, új megközelítésben vizsgálja a demográfiai válság okait, a várható következményeket és a megoldáshoz vezető utakat. A hiánypótló könyv a nemzet gyarapodásáért született, egyúttal célja és eszköze, hogy éljenek jobban a többgyermekes családok. Az előadók közül többen is méltatták a kormány családtámogatási intézkedéseit, amelyeket rövid-, közép- és hosszútávú javaslatokkal kívánják segíteni.
 
Ahogy az alkotók fogalmaznak, ez a „vállalkozás” messze meghaladja mindegyikük és Szakértő Műhelyük egészének erejét, kompetenciáját, ezért méltányosnak és helyénvalónak tartják, ha fohászukban Isten áldását kérik, hogy a vezetők és olvasók kellő bölcsességgel és tisztelettel tekintsenek erre a munkára.
 
A gyermek és családbarát Magyarországért létrehozott alkotásról Bagdy Emőke korábban így vélekedett. „Ez a könyv, amelyet a nemzet lelkiismeretének, tudós agyának és érző szívének tekintek, több mint 200 egyakaratú, közös hitű, együttműködésre képes, a magyarság jövőjéért felelősséget érző önkéntes szakember alkotó közösségének három éven át folytatott együttgondolkodásából született”.
 
 
 
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.

Forrás: vasarnap.hu

Bagdy Emőke: Társadalomtudományi szempontból nagy jelentőségű könyv

Bagdy E.- Varga Cs.- Benda J.: Minden módon ezerrel kellene támogatni

Benda József: Óriási szakértői csoport, sokszempontú társadalomtervezés

Szarvas Z.-Benda J: A fiatalok 25%-a csak a családjának szeretne élni

Polyákné Ö.-Görgey Zs.: Kézikönyv lehet a társadalmi élethez

Szarvas Z.-Polyákné Ö.: Visszatérés a spiritualitáshoz, a természetes életformához

Joó L.:-Polyákné Ö.: Egy nő csodálatos élete

Varga Cs.: A szeretetcsaládok újrateremtése

A feminizmus örvén a liberális világrend, amely most a migrációval, a genderelmélet terjesztésével és hasonlókkal készül végleg tönkretenni a keresztény kultúrát és a nemzetállami létet, a családok szétverésével, a nők egyenjogúság címén való munkába állításával már nagyon régen megkezdte a normális társadalmak felszámolását. Ezzel a húzással gyakorlatilag ellehetetlenítették a gyerekek értelmes nevelését, valamint a társadalom legkisebb sejtjének, a családnak a fennmaradását. Azzal pedig, hogy a gyerekek neveletlenül nőnek fel, legtöbbet a nagy közösség, a társadalom veszít. Ne feledjük, dr. Zacher Gábor 2014-es adata szerint a kétkeresős családokban átlagosan napi hét (!) perc jut a gyerekekkel való foglalkozásra.

Kizártnak tartom azt is, hogy női agy szüleménye volna az egyenjogúságnak a jelenlegi formája, amely a legtermészetesebb női tevékenységeket, a gyermekek világra hozását, fölnevelését és a családok gondozását minősíti az egyetlen olyan munkává, amelyért nem illeti meg jövedelem – saját jogon járó megélhetés – a nőket. Ez egyértelműen arra készteti őket, hogy bármi mást vállaljanak, hiszen a család – főleg a nagycsalád – főállású szolgálatának egyenes következménye a szegénység és a kiszolgáltatottság. Ugyanaz a politikai cél és gazdasági érdek szülte ezt a természetellenes teóriát, mint az összes többi káoszteremtő víziót.

Végigéltem a „Legfontosabb a munkavállalás”, a „Valósítsd meg önmagad!”, a „Szexuális forradalom”, és a „Mert te megérdemled” szlogenek évtizedeit. Egyértelműen ennek a liberális gondolkodásmódnak tulajdonítom, hogy a hagyományos értékrend, amelyben a férfi képviselte az erőt, a biztonságot, erkölcsi példát mutatott, a nő pedig biztosította a kisközösség belső rendjét és tisztaságát, a türelmet, a szeretetet, az elfogadást és a gondoskodást, vele a női minőséget, kiszorult a világból, az életünkből. Pedig ez a hagyományos értékrend már bizonyította életképességét, és egy reális egyenjogúsítással tökéletesíteni lehetett volna. Nagyon fontos lenne újradefiniálni az egyenjogúság fogalmát, mert csak akkor lehet igaz és tartalmában teljes, ha az anyaság is erkölcsileg és anyagilag megbecsültté, választhatóvá válik. A család megbecsülése önmagában kevés, mert abból nem lehet a villanyszámlát kifizetni.

Már három vagy négy generáció nőtt föl úgy, hogy az említett női minőség hiányzik az életükből. Ezek a nemzedékek úgy cseperedtek fel, hogy a születésük utáni öt-hat év nagy részét az édesanyjuktól, nagymamájuktól távol, valamilyen közösségben, bölcsődében vagy óvodában töltötték, mert az anyák – szükségből, társadalmi elvárásból vagy önmegvalósítási szándékból – visszamentek dolgozni. Ezek az intézmények remek gyermekmegőrzők, közülük sok oktatási szempontból is kiváló, de alkalmatlanok arra, hogy a kicsik kívánatos vagy legalább megfelelő szocializációját elvégezzék. Elérhető egy felszínes rend betartása, a napi program lebonyolítása, de nem lehetséges az együttélési szabályok ösztönszintű elsajátíttatása és e szabályok alkalmazásának automatikussá tétele.

Csak az édesanyával és a családtagokkal való mindennapos, szeretetteljes testközeli kapcsolat hoz olyan érzékeny helyzeteket, amelyekben van elegendő idő megértetni a kisgyerekkel, hogy egy közösségben bármilyen problémára emberséges, az egész közösségnek megfelelő válaszokat kell keresni. Csak a család kisközösségében lehetséges elérni, hogy saját tapasztalatok megszerzésén keresztül váljon vérré a kisgyermekben a jó és a rossz egyértelmű megkülönböztetése, a felelősségvállalás, a másikra való figyelés, a kölcsönösség, a tisztelet, a hűség, a becsületesség, a kötelesség és elkötelezettség, az elfogadás vagy elutasítás, az alapvető jóakarat és jóindulat, a megbocsátás, a bajokkal való szembenézés, a megoldás keresése és megtalálása, a valahová tartozás kötődése és az identitás őrzése. Intézményi keretekben, csoportosan jól továbbfejleszthetők ezen képességek, de a hiányzó alapok nem pótolhatók.

Ezeket az alapvetéseket kisgyerekeknek igazán jól nem a logika, a tanulmányok, a törvények vagy a paragrafusok előírásaival, hanem a szeretet nyelvén, a családi szokások által lehet megtanítani. Így volna folyamatosan pótolható a női minőség a társadalmakban. Ha ez kimarad – mint ahogy 70-80 éve kimarad –, akkor válik a társadalom olyanná, mint ma: nagy hányadban egymással és a világ gondjaival nem törődő, csak a saját érdekre és az anyagi haszonra tekintő, kíméletlen individuumok gyülekezetévé. Természetes, harmonikus élet, amely egyaránt szolgálja a családok és a nemzetek továbbélését, csak a férfi és a női minőség egyensúlyában lehetséges.

A női élet legmagasabb rangú teljesítménye az életadás és a megszületett életek támogatása abban, hogy a lehető legkiválóbb minőséggé érjenek. Ha a társadalom ezt a munkát értékén kezeli, valódi erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesíti, s egyben egyértelműen megfogalmazza e tevékenységgel szembeni elvárásait, akkor nem kell demográfiai katasztrófától tartania, és tapasztalni fogja, hogy egy nemzet számára ez a legjobb beruházás.

A lármásan hirdetett liberális iránymutatások (értékrendnek nem nevezhetők, mert nincs bennük se érték, se rend) közepette felnövő „hétperces gyerekek” közül kerül ki egyre több kisiklott életű, alkalmazkodni, beilleszkedni, a másik emberrel törődni, együttműködni nem tudó és nem is akaró, sehová sem tartozó fiatal. Otthonról kapott belső tartás hiányában nem az értelmes munkában és a jó emberi kapcsolatokban keresnek megoldást az életükre, hanem italban, drogban és örökös bulizásban. Sok esetben már e nemzedék tagjai randalíroznak, rombolnak a köztereken, és fiatal országgyűlési képviselők személyében sajnos a Parlamentben is.

A szerző az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely tagja

Forrás: magyarnemzet.hu