„Vannak problémák, amelyek túl bonyolultak
a szakemberek számára, s ezért leghelyesebb,
ha meghagyjuk őket az amatőröknek” 

Thomas Alva Edison
 

A népességfogyást nem minden szakértő tekinti negatív jelenségnek, ezért sokszor bagatellizálják, vagy elfedik a valóságos veszélyeit. Ennek ma már a hazai és a nemzetközi forrásai is hozzáférhetők.

Évtizedek óta zajlik a vita, hogy létezhet-e valamiféle „mesterterv” a világ radikális gazdasági, politikai, kulturális egységesítésére, átalakítására. A mainstream média következetesen az összeesküvés-elméletek körébe sorolja az ilyen feltételezéseket, miközben a közösségi oldalakon sokmilliós nézettséget érnek el a témában illeszkedő elemzések, kommentek, videók. Ezek közé tartozik a 20 éve megjelent „Torontói jegyzőkönyvek”, amelyben meglepő módon visszaköszönnek olyan társadalmi folyamatok, amelyek időrendben az írásmű keletkezése után valósultak, így kevéssé valószínű hogy nem tudatos tervezés eredményei.

Fekete Gyula így ír erről: „a ködösítés visszamenőleg, az ötvenes évek végéig tetten érhető, csak össze kell vetni a népesedés korabeli érvényes adatait, grafikonban felrajzolható világos tendenciáit az újságokban közölt – szinte általánosan sminkelt, hazug, félrevezető – adatokkal, értelmezésekkel, magyarázatokkal.” (Fekete, 1992:106) Többek között az alábbi magyarázatokkal, érvelésekkel, interpretációkkal találkozunk.

  • „A népesség tartós csökkenése nem feltétlenül probléma önmagában.”
  • „A magyar társadalom gyerekpárti, a fiatalok döntő többsége gyerekekkel, családban képzeli el az életét. A kormánynak csak annyi a dolga, hogy intézkedéseivel e vágyak beteljesülését elősegítse.”
  • „A kormány nem avatkozhat az emberek magánéletébe, a gyermekvállalás magánügy.”
  • „Nincs olyan mutatója egy társadalom sikerének, boldogságának és jövőképességének, ami összefüggne a népsűrűséggel.” (Tóta:2018)
  • „A népességcsökkenés azonban korántsem magyar sajátosság, hiszen hasonló folyamat zajlik az uniós tagállamok jelentős részében is.”
  • „Nem magyar átok, a posztszocialista országokra igaz, mert itt kevésbé kiszámítható a világ.”
  • Irreálisan optimista előrejelzések (a mai napig ez látható a KSH interaktív korfa adatbázisában).
  • „Javul a termékenység, ez a fontos.”
  • „Elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a női munkavállalás magas szintje megmaradjon, mert a többség a kétkeresős családmodellt favorizálja, és ez biztosítja azt a jóléti szintet, amikor a fiatalok hajlandók gyermeket vállalni.” (M. László, 2017)
  • Az előrejelzések nehezen magyarázható, kínos részével nem foglalkoznak, vagyis azzal, hogyan lehetetlenednek el a települések ellátó rendszerei (közművek, iskolák, kereskedelem, élelmiszeripar, közbiztonság, egészségügy, nyugdíj, stb.)
  • „Magyarországon a népességcsökkenés oka nem annyira az alacsony születésszám, hanem a fejlett nyugati országokhoz viszonyítva magasabb halálozási arányszám, ezen belül a középkorú férfiak kirívóan magas halandósági rátája.
  • „A családpolitika már eddig is „túlnyerte” magát, ezért nem szabad többet költeni a családok támogatására.”
  • „A Ratkó unokák már kiöregedtek, nem lehet rájuk alapozni a népességszám stabilizálásában, már elveszett az esélye az ő megszólításuknak.”
  • „az ország jelenlegi demográfiai helyzetében (már) tévedés arra alapozni, hogy … a hatékony születésösztönző családpolitika képes lenne Magyaroroszágot fenntartható népesedési pályára állítani.”
  • Divatos érv a vágyott és a megszületett gyermekszám összevetése, és ezzel annak hangsúlyozása, hogy nálunk a fiatalok több gyermeket akarnak (Szalma-Takács:2012,50).
  • Nem baj, ha kevesebben leszünk.
  • „Megéri-e magyart tenyészteni?”
  • A népesség összlétszámára helyezve a hangsúlyt „altatják” a közvéleményt.
  • „A családpolitikában a legfontosabb az állandóság”
  • „A nők munkába való visszatérése nehéz.”
  • „Kevés a bölcsőde.”
  • „Változás csak hosszú távon lehetséges.”
  • „Előítéletesek a munkáltatók.”
  • „Az egészségügyi ellátást kell javítani, mert akkor tovább élünk és dolgozunk.”
  • „Halogatják a párok a döntést.”
  • „A fiatalok értékrendje miatt nem várható javulás.”
  • „ Nehéz megmondani egy intézkedésről, hogy hat-e vagy sem.”
  • „A CSOK esetében nem telt el elég idő.”
  • A sokszor ellentmondásos érvelések tipikus esete, amikor egyszerre tekintik elfogadhatónak a népességfogyást és javasolják a bevándorlók betelepítését a népesség reprodukciójának biztosításához (Kapitány-Spéder, 2017:177-190).

Mivel a demográfusok egy része jelentős médiatámogatással és érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, az ilyen szakértői vélmények közül több elfogadásra talált, és meg is jelent a kormányzati intézkedésekben.