A demográfiai krízisről

A születések száma Magyarországon – kisebb-nagyobb hullámzással – megállíthatatlannak tűnő módon, több mint egy évszázada fogyásban van, ami az utóbbi 40 évben a korábbinál sokkal erőteljesebb. Magyarország népessége európai és világviszonylatban a leggyorsabban fogyatkozók közé tartozik. A szakmában ma már konszenzus övezi, hogy társadalmunk egy beláthatatlan következményekkel fenyegető krízis küszöbére érkezett.
Az MNB decemberi növekedési jelentése is felvázolja, hogy mik a nagy problémák:
  • Évi 35 ezer fővel csökken a magyar népesség.
  • Elfogy a munkaképesek tábora, egyre több lesz a nyugdíjas.
  • A magyar termékenység európai összevetésben az egyik legalacsonyabb.
  • Magasabb képzettséggel együtt magasabb várható élettartam jár, tovább kell eltartani a nem dolgozó embereket.
  • 2060-ig 9,4 millió főre csökkenhet a magyar népesség, de van olyan számítás is, ami szerint 6,7 millióra zuhan – feltéve, ha nem jönnek bevándorlók.
Ha nem tudjuk megállítani a tendenciát, pár éven belül felborul a társadalmi egyensúly, és veszélybe kerül a nyugdíjrendszer, az egészségügy, a közoktatás. Ahogy az ábra mutatja, a magyar települések 2/3-án fogyatkozik a népesség.


A folyamatot a korábbi beavatkozások sem megállítani, sem visszafordítani nem tudták. Álláspontunk szerint ennek az az oka, hogy nem értettük meg a népességfogyás több meghatározó tényezőjét. Ezért tanulmányunkban túllépünk az eddigi gazdasági okfejtésen.
„A szakadék szélén” c. könyv olyan kérdéseket boncolgat, amiről eddig senki nem beszélt, és olyan téziseket állít föl, ami eddig sehol nem hangzott el.
Tanulmányunkban megvizsgálva a fiatal generációk elsődleges és másodlagos szocializációs folyamatait, az egyik okot a koragyermekkori anya-gyermek kapcsolat tömeges sérülésében, a másikat iskolarendszerünk működésében találtuk meg.  
 
A népesség növekedési pályára állítása (vagy legalább a népesség számának állandósítása, a fogyás megállítása), véleményünk szerint, egy átgondolt, több lépcsőben megvalósított, több társadalmi szektorra és intézményrendszerre kiterjedő komplex stratégia alapján történhet, amelynek a fő iránya a magyar társadalom bizalmi tőkéjének emelése, a személyes, családi, közösségi és intézményi kapcsolatrendszer és működési folyamatok minőségelvű újraépítése, rehabilitációja.
 
A rohamos népességfogyás és társadalmi értékvesztés okainak a megértése, és sokrétű, jövőbe látó kezelése nem csak a demográfiai krízis megoldásában segítheti nemzetünket, hanem hozzájárulhat olyan akut problémák megoldásához is, mint
  • a fiatalok emigrációs szándékának csökkenése, 
  • az értékrendszer és életminőség krízise,
  • az iskolarendszer teljesítménymutatóinak romlása, 
  • a népegészségügyi helyzet javítása,
  • a várható élettartam csökkenése,
  • a deviáns életutak kiegyenesítése,
  • a gazdasági eredményesség.
A „lopakodó demográfiai krízis” megelőzése Magyarország számára: egyrészt sorskérdés, másrészt lehetőség.


 

Mit mutat a korfa 

A korfa azt mutatja, hogy az egyes korosztályokban 1-100 évig hány férfi és nő él Magyarországon. 2014-ben, amikor megjelent "A szakadék szélén" c. könyv, a legnagyobb létszámú női korosztályok 37-39 évesek voltak (85-90 ezer fő), vagyis a termékenység felső határához közel.(KSH) Azóta eltelt években a legnagyobb létszámú női korosztály kilépett a szülőképes korból.  
 
KSH korfa - 2014-ben 40 évesek
 
 
Ahhoz, hogy népességünk fenntartható legyen, megőrizzük az eddig kialakított társadalmi működésmódot, évente 150.000 gyermeknek kellene megszületnie. Az elmúlt 40 évben azonban folyamatosan csökkent a születések száma, és jelenleg 90.000 körül alakul. 
 
A  következő esztendőkben évente 5 ezerrel csökken a szülőképes korosztály létszáma. 8 év múlva már csak 55.000 szülőképes nő (és sokkal kevesebb nevelőképes család) lesz egy korosztályban. Ez egy rohamosan csökkenő népességet, és a fiatal korosztály növekvő terhelését vetíti előre. 
 

Pár évünk van csak arra, hogy a 35 év feletti korosztályt helyzetbe hozzuk, és minden lehetséges eszközzel megtámogassuk a gyermekvállalásban.


Ha nem leszünk képesek arra, hogy világra hozzuk, és testi-lelki egészségben felneveljük az új nemzedékeket, beláthatatlan kimenetelű krízissel kell szembesülni utódainknak. 
Mindazok a szellemi és fizikai javak, amelyeket társadalmunk az elmúlt évezredekben - folyamatos kűzdelmek által – felhalmozott, pár évtized alatt az enyészetté válnak (lásd kiürülő falvak és városok), és idegen pénzügyi befektetők kebelezik tulajdonba, megsarcolva a fogyatkozó „bennszülötteket”.
A ma még néha oly heves hatalmi harcok, egyéni ambíciók, kakaskodás okafogyottá válik. Nemzetünket kivezetjük a történelemből , és Magyarország Attilával, Szent Istvánnal, Mátyás királlyal, Széchényi Istvánnal, Kossuth Lajossal, Deák Ferenccel, Horthy Miklóssal, Kádár Jánossal és utódaival együtt visszafordíthatatlanul a legendák és mesék világába kerül, és nálunk életképesebb népek veszik át a kormányzást a Kárpát medencében.
 
Eljött tehát az ideje annak, hogy állami és politikai szervezeteink, vállalkozásaink, településeink, kisebb és nagyobb közösségeink, családjaink, és személyesen is mindenki szembe nézzen az élet egyik alaptörvényével.