A Hivatásos Szülők életpálya modell(HISZÜK)
dr. Benda József, kivonat a (6.7) tanulmányból
 
 
Vezetői összefoglaló
 
Egyre többen tudjuk, hogy a magyar nemzet egy demográfiai katasztrófa küszöbére érkezett.Astatus quo fenntartása, és a gyors és radikális intézkedések halogatása a pusztulás felé vezet. Az eddig járt út nem folytatható tovább, a helyzet hónapokon belül visszafordíthatatlanná válik.
 
Egyszerű képlettel kiszámítható a várható népesség: ha a születések éves számát beszorozzuk a élettartammal, megkapjuk a populáció várható létszámát. Az 90 ezres születésszám 6,3 milliós lakosságot vetít előre. Évente 130-150 ezer újszülöttre volna szükség a kultúra fennmaradásához, ez eredményezhet 9-11 milliós lakosságot.
 
Azért nem halogathatók a radikális lépések, mert az utolsó nagyobb létszámú generációk 5 éven belül kilépnek a szülőképes korból.2018-ban 81 ezer a 40 éves nők száma, a 35 év alattiak azonban már csak 55 ezren vannak, és a számuk évről évre csökken.
 
A Hivatásos Szülők életpálya modell (HISZÜK) erre a problémára nyújt megoldást.
 
A probléma gyökereit három, csak részben felismert, tényezőcsoportban látjuk.
  1. Az 1950-es évektől kiterjesztett női munkavállalásban, amely a felnövekvő nemzedékek egy részének — generációkon átívelő — súlyos lelki sérüléséhez vezetett.
  2. A jövő generáció felnevelési költségeinek túlzottan nagy hányada terheli a családokat, amit — erőforrásaikat felélve — nem képesek elviselni.
  3. A családi kohéziót és a szeretetkultúrát a múlt rendszer szétrombolta, és a rendszerváltás után sem állt be javulás, bár az utóbbi években néhány lépést már tettünk ebben az irányban.
 
A megoldás e hármas feltételrendszer helyreállításában rejlik, ami lényegében a jó házasságok, a szeretetcsaládok (lélektani és gazdasági) működési feltételeinek megteremtését jelenti.
 

>> SZERETNÉK RÉSZT VENNI A PROGRAMBAN

 
A program átgondolt kialakításától és komplex bevezetésétől a termékenység gyors növekedése, a jövő generáció egészségesebb felnevelése, a családok kohéziójának, közösség- és társadalomformáló szerepének helyreállítása, a belső fogyasztás gazdaságélénkítő hatása, és a vidék leépülésének megállítása várható.
 
A program paradigmaváltás jelent a népességpolitikában, új perspektívába helyezi a népességfogyás megállításának lehetőségeit és mozgásterét. A vezetők elszántságán, gyors és kompetens cselekvési képességén múlik az eredményessége.
 
Kutatásaink szerint a termékenység áltagos csökkenése az elmúlt évtizedekben a 4 és több gyermekes családok számának jelentős visszaszorulásában mutatkozik meg. Míg 1960 körül 5-7 ezer volt a 4-9 gyermeket nevelő családok száma, manapság az ezret sem éri el. A legfontosabb feladatunk tehát azoknak a családoknak a helyzetbe hozása, akik 4 vagy több gyermek felnevelését vállalnák.      
A legújabb felmérésünk azt mutatja, hogy a mai fiatalok háromféle életpálya modellt követnek:
  1. Van, aki csak karrierben gondolkozik, és nem tud vagy nem akar családot alapítani.
  2. Van, aki egyeztetni szeretné a családi és munkahelyi feladatokat,
  3. Van, aki csak a családjának szeretne élni.
Míg az első két társadalmi csoport a vágyai szerint élhet, a harmadiknak erre nincs esélye, mert nem tudja eltartani gyermekeit, munkavállalásra kényszerül, ami nem fér össze több gyermek ellátásával. Ahhoz, hogy növeljük a születések számát, lehetővé kell tenni, hogy ez a csoport 3 vagy több gyermeket nevelhessen fel, az elszegényedés kockázata nélkül.
Kizárólag ezzel tudnánk kipótolni a másik két csoportban meg nem születő gyermekek számát. Felméréseink szerint erre meg van a hajlandóság a 35 év felettiek csoportjában, de a megvalósuláshoz egy új életpálya modell kialakítására van szükség.
A KDNP frakciójának megrendelésére készült reprezentatív vizsgálat azt mutatja, hogy a 2016-ban 35–44 éves korosztály létszáma 1,58 millió fő volt, közülük — a feltételek teljesülése esetén —, 24,6%-a szeretne még gyermeket. Ez a szám, felszorozva a populáció valós létszámával közel 400 ezer főt, 200 ezer családot – potenciális gyermeket jelent.
 
Az elméleti támpontok, és a gyakorlati megvalósításhoz szükséges lépések átgondolását tartalmazza a tanulmány. Megfontolásra kerülnek benne az értékrend, a „láthatatlan munka” kérdése, a gyermeknevelés pszichológiai vonatkozásai, a foglalkoztatás és a gyermekvállalás összefüggései, a területi szempontok, a családok alkalmassága, a kiválasztás, a működtetéshez szükséges intézményrendszer, a bevezetés, a társadalmi elfogadtatás, a finanszírozás és az alkotmányossági szempontok.
 
A javasolt intézkedések iránya a már meglévő gyermekek számától, illetve élethelyzetétől függően, a fiatalok igényeire, szükségleteire épül.
 

SZERETNÉK RÉSZT VENNI A PROGRAMBAN

 
A megoldások élethelyzet szerint:
 
 
A fenti struktúrában szereplő összes elem egymáshoz illeszkedő rendszert alkot. Az intézkedéselemek egyformán figyelnek a felnőttek (idővel édesanyák, apák) és a gyermekek pszichés és anyagi szükségleteire; kiteljesíti a rendszert, hogy a nemzetgazdaság érdekeit is figyelembe veszi (gyermekkártya, lakásprogram, foglalkoztatás).
 
A HISZÜK program egyik kulcseleme, hogy azok, akik hajlandók legalább három gyermeket a törvényben meghatározott feltételek szerint nevelni végzik, a mai viszonyoknak megfelelő méltányos jövedelmet kapnak.
A program másik kulcseleme, hogy képzésben vesznek részt (családi életre nevelés), ami biztosítja a gyermekek egészséges felnevelését, gyógyítja a transzgenerációs sérüléseket, és egyben tartja a családokat.
 
A HISZÜK-öt működtetni képes állami intézményrendszer túlnyomó része ma is létezik, illetve megkezdődött a kiépítése, csak egy átgondolt funkció bővítésre van szükség.
 
A program bevezetését területi és munkaerőpiaci szempontból is átgondoltuk.
Területi szempontból (a KSH adatok szerint) az alacsony termékenység együtt jár a magasabb foglalkoztatással. Míg Borsodban 1,8 –as termékenységet találunk, Budapesten 1,1 a TTA. Ezért egyrészt azokban a megyékben volna célszerű elindítani a programot, ahol a legalacsonyabb a termékenység[1], másrészt ott, ahol a legmagasabb a gyermekvállalásra nyitott válaszadók száma. (Budapest, Pest, Hajú-Bihar és Fejér megyék).
 
Munkaerőpiaci szempontból azt látjuk, hogy legszívesebben a ma is részfoglalkozásban illetve gyesen, és más ellátási segélyen élők választanák az életformát, vagyis kevés hatással lenne a munkaerőpiacra. A foglalkozástípus beillesztése a jogrendbe egyszersmind azzal az előnnyel is járhatna, hogy a kormányzat teljes foglalkoztatottságra vonatkozó törekvése az adatokban is úgy jelenne meg, miközben integrálni tudná a demográfiai szempontokat.   
 
A HISZÜK program fogyasztásbővítő, gazdaságélénkítő hatása megsokszorozható lenne a „Gyermek kártya” [2]kibocsájtásával.
Elképzelésünk szerint a HISZÜK program fokozatos kiépülésével elindítható lenne egy olyan fizetési konstrukció, amelyben a szülők jövedelmük egy részét olyan bankszámlára kapnák, amelyhez „Gyermek kártya” kapcsolódna. A címzett bér felölelné a gyermekekkel és a háztartással kapcsolatos termékek és szolgáltatások széles körét, amelyet helyben költhetnének el a családok, így ez megállíthatná a vidéki települések elszegényedését, lepusztulását is.
 

SZERETNÉK RÉSZT VENNI A PROGRAMBAN

Tovább: www.bendajozsef.hu, www.hktprogram.hu
[1] Budapest, Csongrád, Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyék termékenysége van az országos átlag alatt
[2]A gyermek kártya elnevezése, történelmi hagyományok alapján, a régi Magyar aranypénz (máriás) alapján akár „Mária kártya” is lehetne.