2021. 06. 02.
Surányi István

A Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján régóta emlegetett javaslatot melegítettek föl a nagyérdeműek: a nyugdíj összege és (ez új) a nyugdíjkorhatár függjön a felnevelt gyermekek számától!

Embertelenségből jeles! Alkotmánytanból, egyetemes emberi jogok ismeretéből jeles! Közgazdaságtanból jeles! Politikai érzékenységből jeles! Problémamegoldó képességből jeles!

Mert miről van szó?

Ezek a nagy tudású szakemberek a nyugdíjak forrásainak kiürülése miatt aggódnak. Magyarán, hogy a munkaképes korú és a nyugdíjas lakosság arányának kedvezőtlen alakulása miatt nem fog elég "járulék" befolyni a fizetendő nyugdíjak fedezetéül.

Meg sem fordul a fejekben, hogy felvessék, az Orbánék által lenyúlt magán-nyugdíjpénztárak einstandolásával nem csak a háromezer milliárd tűnt el, hanem évtizedekre visszavetették az emberek bizalmát, megtakarítási kedvét e világszerte működő, az állami ellátórendszer gondjait, terheit csökkentő szisztéma iránt, ahelyett, hogy visszaállítását követelnék, alkotmányos garanciákkal megfejelve, és minden erejükkel propagálnák.

Meg sem fordul a fejükben annak felvetése, hogy a költségvetésből az államnak minden módon garantálnia kell a nyugdíjra jogosultak ellátását, na, nem alamizsnaként, hanem ellentételként.

Meg sem fordul a fejükben, hogy fordítva ülnek a lovon!
Nem a kifizetéseket kell megkülönböztető-megszorító intézkedésekkel csökkenteni, hanem meg kell teremteni a hiányzó forrásokat.
Amennyiben egy kormány adót szed a jövedelmekből (méghozzá a legnagyobb mértékűt Európában), és talán nem óhajt garanciát, kötelezettséget vállalni arra, hogy jogos járandóságokat folyósítson, akkor a tudós urak szépen alájátszanak ennek.

Olyan ötlettel állnak elő, mely

  • sérti az állampolgárok egyenlő bánásmódhoz való jogát és jogegyenlőtlenéget teremt,
  • olyan állampolgári magatartást sújtana szankcióval, mely mindenkinek a magánügye, melybe beleszólása az államnak nem lehet (legföljebb ösztönzőkkel, mint a családi pótlék),
  • olyan állampolgári magatartást sújtana szankcióval, mely egyébként fel nem róható, sőt "teljesítése" sokaknál fizikai-biológiai akadályba ütközik,
  • olyan módszert ajánlanak, melyre Hitler is büszke lenne, és Ratkó Anna emlékét idézi föl (azzal a különbséggel, hogy az ötvenes években egy világháborúban kivérzett ország közel egymillió halottját kellett "pótolni"), és a kínai pártvezetés szokásos gyakorlatát juttatja eszünkbe.

Szégyelljék magukat!

Leginkább az előterjesztő: Banyár József. Aki szerint "a nyugdíjrendszer működése vezetett oda, hogy csökkenni kezdett a gyerekszám, ugyanis nem éri meg gyereket nevelni." (forrás: 24.hu)

Ez az okfejtés tömény marhaság, és annyi köze van a valósághoz, az igazi okokhoz, mint Makónak Jeruzsálemhez!

A gyerekszám nem a nyugdíjrendszer miatt csökken (mellesleg mit szól ehhez a csökkenéshez az ellenkezőjével kampányoló kormány?), hanem azért, mert az országban kialakult jövedelmi viszonyok, a lakáshoz jutás körülményei, a gyermeknevelés költségei, az örök életükre totálisan eladósodni a kormány ösztökélése ellenére nem óhajtó fiatalok számára annak megfontolását követelik meg, hogy fel tudnak-e biztonságban nevelni egy-több gyermeket.

A különböző támogatások, a gyermeknevelést ösztönző adókedvezmények pedig (nem véletlenül) az átlagosnál jóval magasabb jövedelmű családok számára jelentenek valódi támogatást, a kevesebbet keresők igénybe sem tudják venni, mert nincs akkora jövedelmük.

Nekem volna néhány ellenjavaslatom a nagy tudású urak szemétdombra való, aljas elképzelésével szemben:

  1. Az adó- és járulékfizetési (bocsánat, Orbán alatt: "hozzájárulás", mert így nem lehet ellentételt követelni) kötelezettség csökkentésével a vállalati- és az egyéni (munkavállalói, vállalkozói) adóterhek érdemi csökkentése: magyarul több pénzt hagyni a családok zsebében és kevesebbet stadionépítésre elkobozni.
  2. A magas jövedelműeknek kedvező, igazságtalan egykulcsos adórendszer megszüntetése, több kulcsos jövedelemadó be/visszavezetése.
    Igenis a nagy jövedelműek járuljanak hozzá nagyobb mértékben a közterhekhez, többek közt az egészségügyi- és nyugdíjellátások forrásaihoz.
  3. A gyermekvállalási adókedvezményeket az alacsony jövedelműekre kell fókuszálni!
  4. A családi pótlék összege 2008 óta változatlan!
  5. Amiről senki nem beszél: A nyugdíjkorhatár emelése állandóan visszatérő, az érintett korosztályokat frusztráló téma, része az általános jogbizonytalanságnak, mely ebben az országban az elmúlt tíz évben a szokásosnál is sokkal jobban elharapózott.
    Nagyon jól levezetik az elvtársak, hogy nő az életminőség, például a svédek, a varégek, a punok és mások is emelték a nyugdíjkorhatárt.
    Instállom: kicsnyég más életút végén, kicsinyég stabilabb, kiszámíthatóbb politikai környezetben leélt, kicsinyég kevésbé stresszes évtizedek után, kicsinyég jobb egészségügyi ellátó-megelőző rendszert igénybe véve, kicsinyég jobb fizikai állapotban, mint itt a Balkánon, ahol az egészségügyi ellátó rendszer a Kádár-rendszerhez képest is embrionális állapotban van, ahol megelőzésről, szűrésekről szó nincs (a korábbiakat is megszüntették), egyre több egészségügyi ellátásért fizethetsz, ha van miből, és a többi, uraim!

Amiről, kényelmes oktatói tanszéki szobáink mélyén, a katedráról nem beszélünk! Mert még megharagszanak ránk!

Forrás: civilhetes.hu