2019. december 17.

A magyarországi települések többségében csökken a lélekszám, s ez kérdésessé teszi a falvak, városok jövőjét.

A súlyos demográfiai probléma elméleti megoldásán több mint 200 szakember dolgozik négy éve az idén 125 éves Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya, valamint a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Civil Alkotóműhely (CSAM) kereteiben. Az eredményekről az ELTE és a Magyar Nemzeti Bank támogatásával négyszáz oldalas tanulmánykötet jelent meg. A Jövőnk a gyermek című kötet megjelenése kapcsán könyvbemutató konferencián előadást tartott Benda József, az ELTE tanácsadója, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke, a kötet társszerkesztője. Őt kérdezte a Présház.

- Elnök úr, a csecsemőnek hat hónapon át szorosan, majd még fél évig fokozottan édesanyja közelében kell élnie, sok szeretetet, gondoskodást kapnia. Hazánkban erre adott a lehetőség, hiszen két évig a szülőanya érdemi állami jövedelmet kap. Mi a teendő?

- A pszichológusok szerint az újszülöttnek közismert fizikai szükségletei mellett (éhség, szomjúság, fáradtság stb.) tapintási, hőmérsékleti, érzelmi, biztonsági és más szükségletei vannak, amelyeket ki akar elégíteni, és ezeket jelzi is környezete felé. Ily módon „kezdetben a gyermek formálja az anyát, és később éppen ez teszi lehetővé, hogy az anya formálja őt” (Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, 1993.) A gyermek jelzéseire adott pontos válaszok az újszülöttben fölidézik a méhen belüli egyensúlyi állapot megszokott ingereit, ami biztonságot teremt számára. Az egyensúlyi állapot megbomlását az anya a testével megteremtett szerteágazó kapcsolatrendszer segítségével (például az addig ismeretlen éhségérzetet szoptatással) szünteti meg, vagyis – optimális esetben – biztosítja gyermeke számára egy közel változatlan, nyugalmi-egyensúlyi állapot fenntartását. Az egyensúlyi állapotok megbomlását azok várható helyrebillentése követi, és ezzel a csecsemő lassan hozzászokik a kellemetlen érzések eltűréséhez, illetve igényeinek a késleltetett kielégítéséhez. „A későbbi szeretetkapcsolatok ereje és minősége – ahogy ezt Ranschburg megjegyzi – az e fázisban megvalósuló testi kontaktusok bőségétől és intenzitásától függ”, amelyben különösen az együttlét „kölcsönös gyönyörűsége” fontos. Csak ez a kapcsolat fejlesztheti ki a csecsemőben azt a meggyőződést, hogy képes befolyásolni a környezetét. Ha igényeit, elvárásait az anya észleli, és megfelelő válaszokat ad azokra, a kapcsolat harmonikusan tud fejlődni. A harmonikus kétoldalú lelki kötődés kialakulása természetes folyamatnak tűnik, és fontos szerepe van benne a szoros fizikai együttlétnek. Az anya és gyermeke közötti kommunikatív kapcsolat eredményessége az újszülöttnek a világgal és a másokkal való későbbi kapcsolatának mintáját adja. A sikeres kapcsolatban a csecsemő folyamatosan megéli, hogy fontos, a teremtés egyszeri, megismételhetetlen csodája, szeretetre méltó személyiség. Életünk első évében alakulnak ki azok a személyiség vonások, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalomba való beilleszkedéshez. Ezek közé tartozik – többek között – a bizalom, az empátia, az önbizalom, az együttműködési képesség, a tolerancia, és az utódgondozási képesség, az istenhit és sorolhatnám. Ennek az időszaknak a szerepét és jelentőségét kevesen, talán csak a szakemberek (pszichológusok, védőnők) ismerik a társadalomban. Az iskolai tantervekből a második világháború után a családi életre nevelést kivették, ma is csak pár órában véletlenszerűen jutnak a diákok ilyen tudáshoz, miközben társadalmi fejlődésünk, a humán tőke kialakulásában az egyik meghatározó elem. Nagyon fontos, tehát egyrészt az, hogy az édesanyák otthon maradhassanak gyermekeikkel, és nyugodt körülmények között, biztonságot nyújtó házasságban csak rájuk tudjanak figyelni, másrészt, hogy tudatában is legyenek ennek a folyamatnak. Vagyis olyan felnőttképzési rendszert kellene kialakítani, amelyben pótolhatók az esetlegesen hiányzó ismeretek. 

- Hazánkban a II. világháború után, 1954-ig egyfajta baby-boom zajlott, majd zuhanni kezdett a születésszám. Az ok kiderítése hogyan segítheti a mai demográfiai fordulat elérését? 

- 2016-ban jelent meg egy könyvem „A szakadék szélén” címmel, amelyben föltártam az eddig nem vizsgált női munkavállalás kiterjesztésének hatását a kisgyermekkori szocializációs folyamatra. (6 hét gyermekágyi segély után kényszerültek az édesanyák munkába, és a szomszédok, nagyszülők, bölcsődék „gondozták” a csecsemőket, a gyermekeket.) Bár 1967-ben, a gyes bevezetésével változott a helyzet, egy transzgenerációs hatást látunk megnyilvánulni a következményekben. Csökkent a gyermekszám, a nagycsaládosok száma, a házasságok feleződtek, a válások száma növekedett, a sérült gyermekek, a fiatalkorú elítéltek száma megsokszorozódott, megváltozott az értékrend, és ma már az elköteleződés is gondot okoz a fiataloknak. A beavatkozási kísérletek javarészt pénzügyi támogatással próbálták fékezni a népességfogyást. A jelenségek azt mutatják, hogy az anyagi okok mellett átgondolt és komplex társadalmi átalakításra van szükség ahhoz, hogy a kívánt irányban el tudjon mozdulni a születések száma. Ebben számos tényezőt figyelembe kell vennünk, és vissza kell állítanunk az évezredeken keresztül jól működő társadalmi alrendszerek egymást támogató szinergiáját. (A példa kedvéért általánosságban megjegyzem, hogy a növekvő lélekszámú országban 3-5 gyermeket nem két felnőtt nevelt – munka mellett – egy 50 négyzetméteres panel lakásban, hanem több generációs családok nagyságrenddel nagyobb élettérben, ház körüli munkát végezve.) Nem várható, hogy az életszerű feltételek megteremtése nélkül változás álljon be a születések trendjében. 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön által szerkesztett kötet egy szót sem szól arról, hogy a magyar kultúra forráshoz juttatása, gazdagítása emelné a magyarok életkedvét. Mi kényszerítette Önöket arra, hogy a kultúra fontosságáról hallgassanak?

- Könyvünk 4 éven át készült, több mint 200 önkéntes szakértő szabadidejében. Állami támogatásban nem részesült az alkotó műhely, így nem volt arra módunk hogy a jelenségvilágot a maga teljességében föltárjuk. A születések számának emelése, mint írtuk, komplex és átfogó nemzeti stratégiát igényel, amely meghaladja csoportunk kompetenciáját. Könyvünk megírásában azokra a szakértőkre támaszkodtunk, akik maguktól jelentkeztek. Nem tekintjük befejezettnek a probléma megoldását: egy felkiáltó jelnek, jámbor szándéknak gondoljuk, amely azt jelzi, hogy a nemzet jövőjének, megmaradásának problémájával megfelelő szinten és erőforrásokkal kellene végre, elkötelezett szakembereknek foglalkozni.

balassi.eu7.JPG

Benda József, az ELTE tanácsadója, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke és Molnár Pál, a Présház főszerkesztője - Kép: Pálos László

Forrás: gondola.hu