A jelenleg uralkodó globális világrend beszűkíti a családok életlehetőségeit
2019. március 18.
 
 

Jól tudjuk, hogy a népességfogyás csak az egyik tünete a jelenlegi társadalmi válságnak. Az az alapkérdés, hogy az emberiség hogyan tudja kezelni azt a drámai krízist, hogy ma elsősorban lélektani értelemben beszélhetünk válságról. Ennek egyik következménye az a megoldásra váró feladat, hogy a nemzet hogyan tartsa meg és óvja önmagát, s miképpen gyógyítsa sebzett lelkét. A másik lecke pedig azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek szükségesek az egyes ember, a családok életminőségének javításához, vagyis hogyan biztosítsuk a feltételeket a boldog élethez, a családi és társadalmi szeretetkapcsolatokhoz.

Ezekhez a kihívásokhoz képest minden más kérdés másodlagos. A jelenlegi pénzkapitalizmus nem fenntartható, így már nem is lehet célunk az, hogy napi érdekeit kiszolgáljuk. Egy olyan átmeneti korszakban élünk, ahol úgy kell a gazdaságot stabilizálni, hogy az a társadalom szükséges életfeltételeit garantálja, miközben kardinális, pozitív átalakulás megy végbe.

Nem olyan új, még negatívabb globális világrendet akarunk a földön, amely beszűkíti a családok életlehetőségeit, hanem egy értékközpontú, szeretetalapú, életnemesítő rendet szeretnénk magunk körül. Az átmenet során így az lesz a központi kérdés, hogy lélektani értelemben egy magasabb minőséget érhessünk el.

Nincs egyén család nélkül. Nincs család gyermekek nélkül. Nincs boldog ember boldog család nélkül. Nincs boldogság szerető család nélkül. Nincs tehát valódi család szeretet nélkül, még akkor sem, ha sok családban gyenge a szeretet minősége.

Természetesen az igazi család mindenekelőtt a családalapító pár szerelemminőségétől függ, és a mai krízisek egyik dermesztő oka, hogy kevés nő vagy férfi talál megfelelő párt magának. Évtizedek óta kevés gyermek születik, részben azért, mert a házaspárok tagjai kisgyerek korukban nem kaptak elég szeretetet, és az iskolai osztályaikban sem éltek meg szeretetközösségi élményeket. Az alacsony születés­szám oka a szeretetlenség vagy tágabban: a jó életminőség hiánya.

A népesség csökkenése nem azért krízis elsősorban, mert kevesebb munkaerő jelenik meg a piacon, s nem azért probléma, mert a gazdaság profitközpontú növekedése lassul vagy visszaesik.

A család célja nem lehet elsősorban a gazdaság szolgálata, viszont a gazdaság elemi kötelessége a család alapvető feladatai ellátásához való hozzájárulás. A népesedési probléma megoldása így nem vergődhet a pénzgazdaság napi érdekei között, az extraprofit vagy a túlfogyasztás növelése pedig ellentétes a családok értékeivel és érdekeivel.

A kormányfő által bejelentett hétpontos népesedési program kiemelt célja a gyermek és a család általános értékeinek megőrzése. Annak a felismerésnek a kinyilvánítása, hogy boldog családokban boldog gyermekeket szeretnénk felnevelni. Az új családpolitika fókuszába elsősorban a család mint érték, az életbe vetett hit és a szeretetkapcsolatok újraépítése került.

Közvetve ezt szolgálják az anyagi támogatások is. Ez csak úgy történhet meg, ha minél több ma még szétzilált, felmorzsolt párkapcsolat valóban jó családdá válik, s egyúttal a jövő generációinak magasabb életminőséget teszik lehetővé.

Akármennyire is féltjük a költségvetés egyensúlyát, vagy tartják néhányan felesleges pénzköltésnek a családtámogatást, nyilvánvaló, hogy a magyar államnak a következő évtizedekben a jelenleginél is sokkal többet kell költeni a családokra a népességfogyás megállítása érdekében. A feladat óriási, hiszen eddig a gazdaság rövid távú érdekei mindig felülírták a jövő nemzedék megszületésének és felnevelésének a szükségleteit.

A család lényege tehát elsősorban nem a jövedelemtermelés, és nem pusztán fogyasztó egyének közössége, noha természetesen a felnőtt családtagok közös jövedelmét és a családi vállalkozásuk hasznát önmaguk ellátására és fenntartására költik. A család ugyancsak nem attól család, hogy háza van vagy lakása, holott szükségképpen kell fedő a fejünk fölé.

A család alapvetően érzelmi, lelki és szellemi közösség. A népesedési akcióterv tehát nemcsak arról szól, hogy lehessen lakást venni, hanem eredendően arról is, hogy a lakás otthont nyújtson. A család nemcsak azt jelenti, hogy saját védőhálót, alapvető biztonságot nyújt minden tagjának.

Az autóvásárlási program is több annál, hogy a család közlekedni, utazni tudjon (a gyermekeket iskolába vigye stb.). Ma az autó sokaknak a második otthon érzetét adja, sőt gyakran abban is segít, hogy a család értékét növelje.

A család lelki-szellemi funkciókat tölt be, regenerálja, újraépíti, egyben tartja a személyiséget, ami most a globális média értékromboló, manipuláló tevékenysége miatt különösen fontos.

Régen azok a családok, ahol több generáció élt és gazdálkodott együtt, erősebb közösségeket alkottak. A többgenerációs „családlélek” nagyobb összetartó erő volt, amely biztonságban tartotta az egyéneket, óvta-védte a családokat. Ma azért is éljük meg a globális krízist, mert az emberek a folyamatos verseny, hajsza és túlmunka miatt gyakran feldúltak, egocentrikusak.

Ezért sok esetben a családok (a szülők válása nélkül is) szétszakítottak, és a családtagok gyakran úgy érzik, hogy egyedül vannak, magukra maradtak. Számos esetben gondolják úgy, hogy nem tudnak hova fordulni nehézségeikkel.

A legtökéletesebb kormányzati segítség sem elégséges a társadalom családerősítő és -fejlesztő tevékenysége nélkül. Ezért javasoljuk, hogy minden faluban és városban legyenek közösségi családi házak, amelyek konkrét segítséget adnak a családoknak is. A családi életre és a kapcsolati kultúrára nevelés a helyi családi házak kiterjedt tevékenysége révén valósítható meg.

A hatékony családpolitika legjobb partnerei maguk a családok. A kormányzat ezért forduljon közvetlenül a családokhoz is, hogy az általuk kipróbált és bevált módokon beszéljék meg, hogy saját közösségük belső megerősítését, magasabb életminőségének elérését hogyan akarják elérni. Ha pedig megállapodtak teendőikben, segítségért fordulhassanak a családi ház szakembereihez.

A grandiózus gyógyítófolyamat első lépése, hogy csökkentsük a három-négy-öt gyereket nevelő családok anyagi terheit (pél­dául a lakáshoz jutás megkönnyítésével, az szja fizetése alóli mentesítéssel stb.). Ezek azonban csak az első lépések. Minden bizonnyal azok számára, akik csak a gyermekneveléssel szeretnének főállásban foglalkozni, hamarosan be tudjuk vezetni a hivatásos szülők intézményét is, ami lehetővé teheti a nagycsaládok további megerősödését.

A következő egy-két év feladata, reméljük, nemcsak a gyes összegének emelése lesz, hanem többek között a védőnők és a családsegítők számának növelése is. A családok tehát óriási segítséget várnak és kaphatnak, de már nemcsak a pénzügyi vagy más anyagi segítség lesz meghatározó.

Egy-két évtized múlva már aligha lesz vita a család értékeiről, sőt senki nem cáfolja majd, hogy a családi élet minősége hogyan s miként emelhető. Ezért a gondolatsor végén azt szeretnénk jelezni, hogy remélhetően már a közeli jövőben a család intézménye eljut arra a pontra és színvonalra, hogy az állam és a társadalom közös szándékából eredően képes lesz bemutatni és tanítani a szeretetcsalád-mintát és életgyakorlatot.

A szerző szociológus, a Stratégiakutató Intézet ügyvezető igazgatója; az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely munkatársa

Forrás: magyarnemzet.hu