2019. május 29.
 
 

Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely több mint kétszáz szakértője úgy gondolja, hogy a közgondolkozás átalakításában elért eredmények számszerű megjelenéséhez további lépésekre van szükség. Célunk, hogy megteremtsük a nagycsaládos életpályamodell méltányos jogi-gazdasági-társadalmi feltételeit, hogy azok a fiatalok, akik szeretnék életüket a családjuknak szentelni, és ezzel a nemzet jövőjének szolgálatába állni, ne kényszerüljenek arra, hogy három-négy-öt gyermek nevelése mellett még dolgozniuk is kelljen. Az élet szolgálata nem azonos a munkaerőpiaci igények és a manipulált túlfogyasztási kényszerek szolgálatával. Ha egy termelési ágazat munkaerő-szükséglete, profitja érdekében kizsigereljük a családokat, eltorzul a gazdaság szerkezete és nehezen helyrehozható károkat okozunk. Csak egy példát említve: míg 2003-ban negyvennégy község volt Magyarországon, ahol nem voltt élelmiszerüzlet, addig ma már 228 ilyen település található.

Kutatásunk szerint egy-két gyermek esetén tud működni ez a családmodell. Három vagy több gyermek esetén azonban ez a megoldás már komoly kihívást jelent, aminek kevesen tudnak megfelelni, és az ilyen családok jelentős részé­ben valamelyik szülő szívesen maradna otthon a gyermekével. Szükség van rá, hogy legalább megközelítsük a fenntartható fejlődés 2,1 körüli termékenységi szintjét vagy hogy elérjük a Magyar Nemzeti Bank által nagyon helyesen megcélzott évi 110 ezres születésszámot. Erre utalt a kormány tavalyi családvédelmi konzultációjában föltett, a főállású szülőségre vonatkozó kérdés is, ami egyértelmű támogatottságot ért el a válaszadók között.

Szakértői műhelyünk egy olyan életpályamodellben (rövidítve: hiszük) gondolkodik, amely alkalmas lehet új társadalmi szektor bevezetésére, elindítására. Azért nevezzük hivatásos szülőségnek, mert ugyan többségében az édesanyák élnének a lehetőséggel, de a második évtől, élethelyzettől függően, kiterjeszthető lenne az édesapákra és más közeli rokonokra is. Nem alanyi jogú segélyben gondolkodunk, hanem munkaviszony létrehozását tekintjük a megoldásnak (a meglévő intézkedéseket ez nem érinti).

Az állás betöltéséhez, mint minden munkahelyen, itt is alkalmassági követelmények megállapítására van szükség, amihez jogi szabályozás kell. Mivel a születések egyértelmű ösztönzése a cél, azok vehetnék igénybe, akik vállalnak egy harmadik vagy többedik gyermeket, ilyen módon a negyven év fölöttiek számára is nyitott a program. A családi életre nevelés évtizedek óta hiányzik az iskolarendszerből, egy képzést is javaslunk biztosítani, hogy a családok hozzájussanak a szükséges ismeretekhez, készségekhez. A munkaviszonyba lépő családtagok átlagbérhez közeli fizetést kapnának azért, hogy gyermekeik nevelésére fordítsák figyelmüket és energiájukat.

A KSH-adatok szerint Magyarországon eltérő a termékenység. Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Baranya és Heves megyében 1,8; Pest, Csongrád, Győr-Moson-Sopron és Vas megyében 1,1 körül körül van a mutató, így adja ki az országosan 1,5-ös átlagot. Azt is látjuk, hogy minél magasabb a foglalkoztatottság egy megyében, annál alacsonyabb a termékenység. Ezért első körben azokban a megyékben volna érdemes bevezetni az életpályamodellt, ahol alacsony a termékenység, illetve magas az elkötelezettség a gyermekvállalás iránt. Az eredmények értékelését követően további megyék, régiók bekapcsolása következhet.

A hiszük-életpályamodell társadalmi vitája során gyakran felmerül az a téma, hogy bevezetése kedvező helyzetbe hozhatja az alulképzett, mélyszegénységben élő rétegeket. Ez politikailag kényes kérdés, évtizedek óta tabutéma, dermesztő csend veszi körül. Ám a hiszük-program körültekintő tervezéssel lehetővé teszi a csapdák elkerülését. Egyrészt a parlament által megszabható éves keretszámmal védene a gazdaságpolitikai kockázatoktól, másrészt a megyei szintű tervezés kijelölheti azokat a helyeket, ahol indokolt a termékenység növelése. Harmadrészt bárki jelentkezhet a programba, és egy OKJ-s képzés során elsajátíthatja a szükséges ismereteket és attitűdöket, vagyis alkalmas lehet a nagycsaládos életpályamodell sikeres vállalására. Végül pedig a munkaviszony létesítése kizár olyan kockázati tényezőket, amelyektől sokan tartanak.

Szólni kell arról a veszélyről is, amely a nők, a családok munkaerőpiacról való kivonásával kapcsolatos. Ennek szabályozása a megyei szintű tervezéssel a fentiek szerint megtörténhet. Mindemellett fontos azzal is tisztában lenni, hogy a gyermekek számának érzékelhető növelése a fenntartható fejlődés záloga, ami már rövid távon is piacbővítő hatású, a falvak irányában népességmegtartó beruházás, amely nélkül óhatatlanul megindul a belső piac leépülése, továbbá beláthatatlan károkat szenved a gazdaság. Minderről a Magyar Nemzeti Bank versenyképességi programja is említést tesz.

A legnagyobb létszámú korosztályok rövidesen kilépnek a szülőképes korból. Nincs több idő. A nemzet megmaradásához fél éven belül meg kell teremteni a hiszük-életpályamodell bevezetéséhez szükséges társadalmi feltételeket. Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy sokgyermekes családok nélkül elérhető lenne a fenntartható népesség!

Bár megoszlanak a vélemények, hogy milyen kockázatai vannak a 40 év fölötti gyermekvállalásnak, sok a félreértés. Egyrészt látni kell, hogy a kockázatok leginkább az első gyermek negyven fölötti megszületéséről szólnak, és mi a harmadik, illetve többedik gyermek születésére, vagyis nagycsaládokra gondolunk. Másrészt a szülőkor jellemző kitolódásával már az első gyermekek is az édesanyák 30. éve körül születnek, így egy nagycsalád bele sem férne az időbe. Harmadrészt az elmúlt évtizedben az adatok szerint éppen ebben a korcsoportban nőtt erőteljesen a gyermekvállalási kedv. Negyedrészt, és a nemzet megmaradása szempontjából ez a legfontosabb szempont, a legnépesebb korosztály, a Ratkó-unokák csoportja 90 ezer nőt foglal magába, amely évente ötezerrel csökken. A 35 éves korcsoport létszáma már csak 55 ezer, vagyis a nagyobb létszámú elkötelezett csoport több gyermeket hozhat világra, mint a fiatalabb, majdnem feleakkora létszámú.

Nemzeti érdekünk tehát negyven fölöttiek bevonása az életpályamodell nyújtotta lehetőségekbe.

A szerző az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely vezetője

Forrás: magyarnemzet.hu