„A gyermekvállalási hajlandóság javulása nélkül Magyarországon nincs derűs jövő” – fogalmaz Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke a Jövőnk a gyermek című tanulmánykötethez írt ajánlásában. A népességgyarapodás társadalmi programjához adalékokat szolgáltatni hivatott könyv anyagában az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely több mint kétszáz szakértőjének mintegy hároméves munkája csapódik le, akik nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy tervet dolgozzanak ki Magyarország népesedési helyzetének javítására – ismerteti a Magyar Nemzet.

Ötmillióan lehetünk

A probléma léptéke nem csekély: egyes számítások szerint 2100-ra ötmillió körülire csökkenhet hazánk népessége, feltéve, hogy nem történik jelentős változás a gyermekvállalás mértékében és a bevándorlási egyensúly is változatlan marad.

A jelenlegi 1,5 körüli termékenységi ráta fenntartása „olyan demográfiai következményekkel járna, melyek elfogadhatatlannak tekinthetők” – állapítja meg Demény Pál világhírű demográfus is a kötetben szereplő írásában. Ezért, mint Kovács Árpád összefoglalja, a kötet szerzőinek törekvése mögött a nemes értékvállalás mellett igencsak racionális, érdekközpontú gondolat is meghúzódik. A problémát pedig csak tovább árnyalja, hogy amint Bagdy Emőke írja: „A népesedéspolitika nem csupán létszámnövelési, mennyiségi kérdés, hanem az emberi minőség következményével jár együtt, hogy a vágyott, a megszülető és a családban felnevelkedő gyermekekből egészséges és boldog felnőtt válhassék.”

A kötet összeállítói kiemelik, a népesedési probléma gyökerei meglátásuk szerint két tényezőcsoportra vezethetők vissza. Az 1950-es évektől megvalósított női munkavállalás kiterjesztésére, valamint a jövő generáció felnevelési költségeinek túlzott mértékű családokra való terhelésére.

Ratkó-unokák

A Jövőnk a gyermek tanulmánykötet szerzőgárdája rendkívüli alapossággal, több szempontból vizsgálva járja körül hazánk demográfiai problémáit. A makrogazdasági, adópolitikai, társadalombiztosítási, államháztartási, foglalkoztatáspolitikai, lakáspolitikai, monetáris politikai mellett a településpolitikával vagy a migráció kérdéskörével foglalkozó megközelítéseket is találni a gyűjteményben.

A szerzők az időtényezőre különös hangsúlyt helyeztek, kiemelve a még pár évig szülőképes korban lévő utolsó nagyobb lélekszámú generáció, a ma 35–45 éves úgynevezett Ratkó-unokák gyermekvállalása segítése fontosságát. Jelentős demográfiai tartalékot rejt ez a korosztály, ugyanis egy a Nézőpont Intézet közreműködésével 2017-ben készített kutatás adatai szerint mintegy 25 százalékuk – ami közel négyszázezer embert jelent – szeretne még egy gyermeket vállalni.

Lényeges elvárás az is, hogy a vágyott kicsikből egészséges és boldog felnőttek legyenek
Fotó: Shutterstock

Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely munkatársai sokrétű javaslataikat kronológiai szempontok szerint rendezve foglalták össze. Ütemtervük első szakaszában család- és közösségfejlesztő minisztérium felállítása, a Hivatásos szülők életpályamodell bevezetése, és országos, illetve helyi szintű demográfiai stratégiák kidolgozása szerepel. Középtávon többek között nemzeti lakásprogram elindítását, gyermekek vállalása esetén járó nyugdíj-kiegészítést, szülőkötvények kibocsátását és új adóösztönzők bevezetését javasolják a döntéshozóknak. A hosszú távon megvalósítható tervek között pedig olyan javaslatok szerepelnek, mint a az iskola működésének átalakítása vagy a tb-finanszírozás reformja.

A kötet talán leginkább hangsúlyozott, a szerkesztők által azonnal megvalósíthatónak ítélt és gyors bevezetésre ajánlott javaslata a Hivatásos szülők életpályamodell (Hiszük), ami elsősorban azok ösztönzését szolgálná, akiket karrierjük építésénél jobban motivál a családjukkal való törődés. A javaslat lényege, hogy a hivatásos szülők harmadik vagy több gyermek vállalásáért cserébe méltányos jövedelemre lennének jogosultak. Ezt a lehetőséget azonban egy megfelelő képzési és felkészítési folyamat után biztosítanák csak számukra.

Méltányos javadalmazás

A Hiszük életpályamodell ugyanakkor számos problémát is fölvet, amelyeket a kötetben szereplő, tanulmányozásra felkért szaktekintélyek is megemlítenek. Demény Pál demográfusprofesszor megemlíti, hogy az életpályamodellben részt vevő nők száma a szülőképes és dolgozó nők számához viszonyítva minden bizonnyal alacsony volna. „A magas női foglalkoztatottsági arány modern államokban általános és általánosan elfogadott jelenség” – írja a szakértő, aki szerint ez a képlet a következő évtizedekben aligha fog változni. Ezért Demény Pál értékelése szerint nem várható hirtelen baby boom-szerű eredmény az elképzeléstől, mivel abban minden bizonnyal túl kevés nő venne részt. A Hiszük életpályamodellel szemben Demény Pál inkább a teljes támogatottságú anyaság bevezetését tartaná kívánatosnak.

Ez utóbbi elképzelés szerint a négy vagy több kiskorú gyermeket nevelő anyáknak alanyi jogon járna egy méltányos javadalmazás, és annyiban különbözik a Hiszük életpályamodelltől, hogy csak a már valóban megszületett negyedik gyermek után járna.

A Hiszük életpályamodell szorgalmazása mellett számos egyéb megfontolásra érdemes javaslat is szerepel a Jövőnk a gyermek tanulmánykötetben. Közülük külön említésre érdemes a választójog kiskorúakra való kiterjesztésének ötlete, amit a gyermekek nagykorúvá válásáig az anyjuk, vagy indokolt esetben nevelőjük gyakorolna. Emellett szerepel a kötetben az öregkori anyagi biztonságot a sikeresen felnevelt gyermekek számával összekötő nyugdíjreform ötlete is.

Forrás: szoljon.hu

Egy társadalom jövőképét és erejét gyerekek nélkül nem lehet elképzelni. Hiszen hiába importálnak a kormányok munkaerőt, hiába fejlődik a technológia, utánpótlás nélkül egyszer csak kifullad az ország gazdasága – derül ki a Jövőnk a gyermek című tanulmánykötetből.

Ha nem születik egyre több gyermek, akkor 2100-ra akár ötmillióra fogyhat Magyarország lakossága – állapították meg az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely szakemberei a Jövőnk a gyermek című tanulmánykötetben. A kötet gazdasági és szociológiai szempontból is körbejárja a témát.

A legfontosabb üzenete a tanulmánykötetnek, hogy gyerekek nélkül nincs derűs jövő Magyarország számára – mondta Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában. Hozzátette, nem véletlen, hogy a kormány az elmúlt években óriási összegeket fordított arra, hogy növelje a családok gyermekvállalási kedvét. Szerencsére az intézkedések pozitív hatása már érezhető is.

A kötetben publikált tanulmányok szerint egy családnak legalább két gyermeket kell vállalnia ahhoz, hogy a magyarok száma ne csökkenjen rohamos tempóban – mondta.

Kovács Árpád a beszélgetés végén kiemelte, a gazdasági elemzés egyik legérdekesebb gondolata, hogy egy társadalom jövőképét és erejét gyerekek nélkül nem lehet elképzelni. Hiszen hiába importálnak a kormányok munkaerőt, hiába fejlődik a technológia, utánpótlás nélkül egyszer csak kifullad az ország gazdasága.

2020.02.19.
Gulyás Erika

Pazarló és nem hatékony a mostani családpolitika. A KDNP által támogatott kormánypárti kutatók is átfogó reformot sürgetnek.

Hiába kötnek több házasságot, egyre kevesebb gyerek születik Magyarországon – ezt mutatják a KSH 2019 november végéig összesített demográfiai adatai. Tavaly az év első tizenegy hónapjában másfél százalékos visszaesést mértek a születések számában az egy évvel korábbi adathoz képest, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban 81 341 gyermek jött világra, 1274-gyel kevesebb, mint 2018-ban. Vagyis a kormány álma: a 2,1-es termékenységi ráta eléréséről még messzebb került a valóságtól. Ez az arányszám mutatja meg, hogy egy 15-49 év közötti nő ebben az országban hány gyermeket hoz világra átlagosan. A népesség száma akkor nem csökken, ha ez a mutató 2 fölött van. A legrosszabb évben, 2011-ben olyan kevés gyerek született, hogy csak 1,23-ra jött ki a termékenységi ráta, ezen az ijesztően alacsony arányon valamennyit sikerült javítani 2018-ra, amikor 1,49-es arányszámot értünk el. A legfrissebb adatokkal az a baj, hogy nem a termékenységi ráta további növekedését mutatják, hanem éppen újabb visszaesést jeleznek: 2019-ben megint csak 1,48 volt az arányszám. Tovább rontja a helyzetet, hogy akkor sem lehetne teljesíteni az ugrásszerű népességnövekedést, ha a termékenységi ráta folyamatosan emelkedne, mert gyorsan csökken a szülőképes korban lévő nők létszáma. Tagadhatatlan, hogy az Orbán-kormány nemcsak beszél családpolitikai sikereiről, hanem cselekszik is, de még saját hívei sem gondolják úgy, hogy hatékonyak a lépései. Ezért aztán újabb és újabb kutatóműhelyek szállnak be a közös gondolkodásba.

Készített már ebben a témában javaslatcsomagot a jegybank, tavaly pedig a Hétfa Kutatóintézet az Európai Bizottság magyarországi képviseletének megrendelésére azt állapította meg, hogy családpolitikára pazarlóan, kis hatékonysággal költünk rengeteg pénzt. Az év végén az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely állított össze egy tanulmánykötetet, kimondva, hogy az eddigi intézkedések „nem vezettek trendváltáshoz”.

A kisebbik kormánypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) Barankovics Alapítványának honlapján az szerepel, hogy három évig ők támogatták a köteten dolgozó szakemberek munkáját, akik a Jövőnk a gyermek címen kiadott írásban megállapítják: a jelenlegi 90 ezer körüli születésszám helyett évi 130-140 ezer újszülött kellene a mostani lélekszám megtartásához Magyarországon. Hozzáteszik, ha a következő 1-2 évben nem történik fordulat, akkor véglegesen elveszett az esély a népességcsökkenés megállítására. A tanulmány rámutat, hogy a „világ 20 leggyorsabban csökkenő lélekszámú országa közé tartozik Magyarország” és „ha nem hajtunk végre egy koherens stratégiát, a következő tíz évben további 20-25 százalékos születésszám csökkenés várható". A kutatóműhely szerint szükség lenne egy Család- és Közösségfejlesztő Minisztérium létrehozására, a családpolitikai intézkedéseknek pedig idén és jövőre a 35 év feletti korosztályra kellene koncentrálni, mert egy korábbi kutatás azt mutatta, a 35-44 évesek negyede még szeretne gyermeket vállalni. Bevezetnék a hivatásos szülők életpályamodelljét, amelyben a harmadik gyermektől munkaviszonynak számítana a gyermeknevelés, amiért méltányos jövedelem járna. Elismernék a nyugdíjban a gyermeknevelést, lízingre alapozó nemzeti lakásprogramot indítanának a fiatalok lakáshoz jutásának segítésére, bevezetnék a szülőkötvény intézményét, amibe a gyermek születésétől 18 éves koráig tenne be pénzt az állam egy kiegészítő nyugdíjjáradék alapjaként. A kötvényszámlán felgyűlt összeget az anya a nyugdíjba vonulás utáni 15 évben kapná kézhez. Csökkentenék a személyi jövedelemadót és az ÁFÁ-t, valamint bevezetnék a társadalombiztosítási kötvényt is, amit előtakarékoskodásként az aktív években vehetne meg mindenki, felkészülve arra az esetre, ha a gyermekek születése után az anya átmenetileg elveszti a munkáját. A tb kötvény a minimálbér szintjén biztosítana szolgálati időt és egészségbiztosítási ellátást.

Összességében egy végiggondolt, átfogó és részleteiben is kidolgozott stratégiát sürgetnek a kutatók, kimondatlanul is a mostani csapongó családpolitikai lépések helyett.

A kimaradók

Az ötletek között legalább már vannak olyanok, amelyek úgy érnének el demográfiai javulást, hogy közben talán segítenék a legszegényebb családok megélhetését is. Ugyanakkor jórészt még mindig a munkaviszonyra és az öngondoskodásra, a saját megtakarításokra építenek – értékelte a terveket lapunknak Farkas Zsombor. A Gyerekesély Közhasznú Egyesület (GYERE) elnökségi tagja is további kormányzati intézkedéseket sürget, de szerinte nem csak a 35 év felettieknek lenne szükségük kiemelt figyelemre. Most ugyanis a legelmaradottabb térségekben az iskolát korán abbahagyók és tartós nyomorban élők munka hiányában és karriercélok nélkül egyfajta menekülési útnak tekintik a korai gyermekvállalást, s ezzel a belépést a felnőtti létbe, ami ugyanolyan gond, mint túl sokáig várni az első gyermekre. Ha a szegény családok gyermekei megfelelő iskolai oktatást és így jövőképet kapnának, tudnák, hogy majd rendes munkahelyeken és nem csak közmunkában dolgozhatnak, nem sietnék el a gyermekvállalást, cserében azonban nem kizárt, hogy később a mainál több gyereket is vállalnának. A gyakran túl korai első szülések után ugyanis ez a réteg sem nevel összességében sokkal több gyereket, mint az átlag. Azt jónak tartaná a szociálpolitikus, ha hivatásos szülőként munkaviszonynak minősülő helyzetben legalább minimálbért kapnának az anyák, de úgy gondolja, a munkában való részvétel, a kimozdulás is fontos, hogy ne öröklődjön át a kiszolgáltatottság és kirekesztettség összes problémája nemzedékről nemzedékre, ahogy most jellemző. Hiába javulnak az országos foglalkoztatási adatok, a GYERE munkatársai nagyon nagy munkanélküliséggel és súlyos mélyszegénységgel találkoznak számtalan járásban, amihez társul a társadalombiztosítási ellátatlanság is. Ha a demográfiai mutatók javulásában reménykedünk, ennek a rétegnek a jövőjével is foglalkozni kell éppen úgy, ahogy a gazdag családok már megszületett vagy várt gyermekeivel. A kormányzati intézkedések jellemzően azonban utóbbiak támogatását célozzák – tette hozzá Farkas Zsombor.

Egy család- és gyermekbarát nyugdíjrendszer felé - az MKT Demográfiai Szakosztályának kerekasztal-beszélgetése

Levezető elnök: Benda József szocializációkutató, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke

Résztvevők:
Banyár József közgazdász, habilitált egyetemi docens, Budapesti Corvinus Egyetem
Botos Katalin professor emerita, Szegedi Tudományegyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, volt miniszter, az MKT Társadalomgazdasági Szakosztályának tiszteletbeli elnöke
Németh György szociológus-közgazdász, Magyar Államkincstár

Kapcsolódó dokumentumok:
Benda József prezentációja (pdf)

Forrás: Közgazdász-vándorgyűlés