Prof. Dr. Koncz Katalin: A jövő nemzedékért

 
Mint a konferencia előadásai rámutatnak: népmozgalmi jelenségeink minden mozzanata aggodalomra ad okot. Jóllehet, hogy gyermekvállalási kedv a családpolitikai intézkedések következtében az elmúlt években emelkedett, a gyermekvállalási korban lévő nők száma azonban mérséklődött, minek nyomán az élveszületések száma csökken. A teljes termékenységi mutató tekintetében 2016-ban Magyarország összehasonlítható adatok tükrében az Európai Unió közepes tartományában helyezkedett el (1,53), a két szélső érték között (1,92 – Franciaország,  és 1,34 – Spanyolország  és Olaszország). Az EU27 ország átlagában a mutató értéke1,6.[1] A halálozások száma nő, a népesség elöregedési folyamata gyorsul, a válások száma tartósan magas, mérséklődik a házasodási kedv. Népességünk egészségi állapota kedvezőtlen, szocializációs folyamatainkat súlyos problémák terhelik. A fiatalok jelentős része nem akar, nem képes párkapcsolatot kialakítani. A széthulló családokban férfi és nő – de leginkább a gyermek – egyaránt sérül. A nemzet szétesik, leépül. Az emberi lét tágan értelmezett újratermelési feltételei kedvezőtlenek.

Napjainkban már jelentős késésben vagyunk a népességfogyás megállításában, mutatnak rá az előadók. Maximum két-három évünk van a káros folyamat mérséklésére. Amennyiben az elkövetkező két-három év alatt hathatós intézkedéseket léptet életbe a döntéshozó, amire az előadások világos irányt mutatnak, a negatív tendencia megállítható, és további kitartó munkával a népesedési helyzetünk javítható. Ha akarjuk. Mindnyájan. Döntéshozók és a társadalom tagjai külön-külön és együtt.

A gyermekvállalási hajlandóság javításához kedvező kiindulási alapot teremt a magyar társadalom gyermekpártisága, a fiatalok több gyermeket terveznek, mint amennyit végül vállalnak. A szándék és a tett közötti eltérés okaiként a társadalmi átrétegződés hatása, a javakért folytatott kíméletlen verseny, az önkizsákmányoló életmód általánossá válása, a társadalmi és a családi munkamegosztás zavarai, a népesedési kérdések háttérbe szorulása a központi döntési hierarchiában, a családi és iskolai szocializáció zavarai, a gyermeknevelés nehezen vállalható anyagi terhei, társadalmi presztízsének csökkenése, aszeretetkultúra hiánya jelölhető meg. Kedvezőtlenek a fiatalok önállósodási feltételei. Az önálló lakás megteremtésének nehézségei miatt sokan a „mamahotelt” részesítik előnyben. A devizahitelekkel tönkretett családok reménytelen helyzete, a biztonságot nélkülöző munkahelyi viszonyok sem biztatnak gyermekvállalásra.

Páratlan kezdeményezés az „Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely” létrehozása, multidiszciplináris vizsgálati eredményeinek közzététele, valamint a folyamat részeként a konferencia megszervezése.  A szekció három előadása sokoldalúan járja körbe napjaink legfontosabb társadalmi kérdését: a kedvezőtlen népesedési viszonyainkat, okait, és a változás lehetséges alternatíváit.  Teljes körképet adnak a tények, az okok és a lehetőségek láncolatáról.

Zseni Annamáriaa 2013-2015 között végzett kutatás alapján történelmi léptékben mutatja be a népesség kedvezőtlen idegi-lelki állapotát, negatív életérzését és énképét, kiábrándultságát, félelmét, melyekben történelmi traumák nyomát leli. Következményeként a „súlyos patológiás állapot”, a jövőbe vetett bizalom hiánya, a gyermektelenség vállalásának egyik nyomós oka.

Szoboszlai Attilaa családi viszonyokat, szűkebb értelemben a gyermekvállalási hajlandóságot meghatározó értékválságot elemzi. Mert ahol a népesség a legkevésbé optimista a jövőt illetően (31 ország közül Magyarország az utolsó e tekintetben), ott a jövő záloga – a gyermek – sem érték.  Rámutat az anya-gyermek kötődés fontosságára, a szeretetkultúra hiányosságaira, az elhibázott gyermekintézményi koncepcióra, a gyermekek szükségleteinek háttérbe szorítására a gyermekintézményekben, és az iskolai szocializáció során, amely gyakorlat generációkra átörökített kedvezőtlen hatásokkal jár. A kora gyermekkori anya-gyermek kapcsolat alapvető fontosságú a kötődési képesség kialakulásában és leépülésében. A gyermeknek szeretetteljes, biztonságos, személyre szóló gondozásra van szüksége. Sőt test-közeliségre. Az anya-gyermek kapcsolat döntően meghatározza a gyermek fejlődését, jövőbeni kapcsolatteremtő képességét, szeretetenergiáját, tegyük hozzá gyermekvállalási hajlandóságát. A gyermek egészséges fejlődése és hatékony szocializációja a személyre szóló gondozást és odafigyelést igényel. Ez egyúttal arra is figyelmeztet, kérdéses, hogy a Gyes alatti kereső munka vállalása – az érintettek kezdeti részmunkaidős, majd teljes idős foglalkoztatása – szolgálja-e a gyermekek érdekeit.

Ismerve a tényt, hogy csökken a gyermekvállalási korban levő nők száma, Lázár-Fülöp Tímea az utolsó nagy létszámú szülőképes női korosztály, a 35 éven felüliek körében vizsgálja a gyermekvállalás esélyét. A felmérés konkrét képet nyújt a valós elmozdulás lehetőségeire és feltételeire. Biztató jel, hogy közel 400 ezer fő nyitott a gyermekvállalásra. Fontos információ, hogy ez a potenciális réteg milyen feltételek között vállalna gyermeket, vagy gyermekeket, mert ennek alapján kidolgozhatók azok a rövid távú célok, amelyek gyors beavatkozás esetén képesek megfordítani a kedvezőtlen trendet. Figyelemre méltó, hogy a gyermekellátási gondokat elenyészően kevesen említik, míg a többség az anyagi feltételek javítását igényli. A felmérés fontos eredménye a gyermekszám szerinti igények megismerése.  Szerepet kap a javaslatok között a női foglalkoztatás újragondolása, a „családi karrier” felélesztése. Az atomizált társadalmi viszonyok körülményei közepette segítséget feltétez a párkapcsolati esély javítása. A megkérdezettek támogatják a hivatásos szülői státuszt, mint életpálya modellt.

A kedvezőtlen népesedési viszonyaink javítása összehangolt nemzetstratégiát igényel, amelynek foglalkoztatási érintettsége is sokrétű. Hazai és nemzetközi szintéren egyaránt vitatott kérdés, hogy a női foglalkoztatás kiterjesztése hogyan befolyásolja a termékenység alakulását. Általában a statisztikák közötti korreláció áll a vizsgálatok középpontjában, a foglalkoztatás körülményeire kevesen figyelnek. Igazolt tény, hogy a foglalkoztatott nők termékenységi arányszáma kisebb, mint a háztartás kereteiben dolgozó nőké. Arra is idézhetők azonban statisztikai adatok, hogy azokban az országokban, ahol a nők foglalkoztatásának és családi feladatainak összehangolására hatékony intézkedéseket léptetnek életbe a döntéshozók, a termékenység magasabb, mint ahol ezek hiányosak.

A női foglalkoztatás szintje és feltételei azonban nem csupán a döntéshozók akaratának függvénye. Tekintette kell lenni arra, hogy piaci feltételek között a munkaerő-piaci mechanizmusok sem elhanyagolhatók. A női foglalkoztatás munkaerő-piaci szerepe szerint foglalkoztatásuk alakulása mindenkor és mindenhol a makrogazdasági követelmények, a munkaerő-piaci egyensúly igénye szerint alakul. A rendszerváltást követő foglalkoztatási gyakorlat is igazolja a nők munkaerő-piaci egyensúlyt szabályozó szerepét. A gyermekgondozás, családi háztartási feladatok összehangolása a kereső foglalkozással („kettős kötődésű karrier” ) – elsősorban a nők foglalkoztatására vonatkoztatva – napjainkban is aktuális ajánlás a hazai és nemzetközi szervezetek programjaiban.
Közvetlenül foglalkoztatási viszonyt érint a hivatásos nevelőszülői program, vagy a javaslatként megfogalmazott hivatásos szülő program.A hivatásos nevelőszülői program feltételrendszerét, anyagi juttatásait jogszabály rögzíti.  Asaját háztartásában gyermeket gondozó nevelőszülőt nevelési díj valamint ellátmány illeti meg. Az „Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely” keretében kidolgozott Hivatásos Szülők Program sajátos életpálya modellként működhet. A háromféle karrierstratégia („családi karrier”, „munkaerő-piaci karrier”, „kettős kötődésűkarrier”) közül a családgondozásra, háztartásra berendezkedett nők és férfiak számára nyújt teret hatékony társadalmi támogatással.

A gyermekek szocializációjának folyamatában a családoknak és az iskolarendszernek van meghatározó szerepe.A családi és iskolai szocializáció zavarai, hiányosságai, anomáliái a sokszálú társadalmi problémák mellett a termékenység csökkenésében is kifejezésre jutnak. Sokan, sokféleképpen elemzik az iskolarendszer szocializációs funkcióját, célját, eredményeit, fogyatékosságait, zavarait. A téma annyira sokrétű, differenciált, kulturális, területi, tanár, diák, családi háttér függő, hogy nagyon nehéz általános következtetést megfogalmazni. Az iskolai követelményeknek legalább annyira személyre szólónak kellene lennie, mint amit a családi gondozástól elvárunk. A tanulóállomány strukturáltsága differenciált oktatást igényel. Ebből a szempontból kellene megítélni a szegregált oktatásról szóló egyoldalú megközelítéseket is. A személyre szóló oktatás követelménye természetesen tömegméretekben megoldhatatlan.  A hogyanra még senki nem talált hatékony eljárást. A hatalom birtokosai megoldják a problémát, gyerekeiket a magas tandíjat felszámító „elit iskolákba” íratják, vagy külföldön taníttatják. 

A népességcsökkenés megállítására hazai és nemzetközi szintéren elhangzó javaslat a migráció, mint megoldás. Arról is olvashatunk, hogy a népesség csökkenése önmagában nem feltétlenül probléma. Felmerül a kérdés, ha ez így van, akkor miért van szükség az Európán kívüli migránsokra? Széles társadalmi összefüggésbe ágyazva, szociológiai, kulturális, társadalomlélektani szempontokat is mérlegelve a következményeket a feltételezés nem állja meg a helyét. Az Európán kívüli bevándorlók eltérő kulturális szocializációjuk nyomán fellazítják a nemzeti identitás alapját képező kulturális sajátosságainkat, hatályon kívül helyezik a nők esélyegyenlősége terén elért eredményeinket, más tényeket most nem említve. A nemzet sorsa szempontjából fontosabbnak vélem a hazai gyermekvállalási kedv elősegítését és intézményi támogatását, amire a konferencia előadásai részletesen kitérnek. Természetesen megfelelő hangsúlyt fektetve a halálozási arányszámok csökkentésére, ami az egészségügy fejlesztését, a betegségek megelőzését célzó feltételrendszer megteremtését igényli (élelmiszerbiztonság, környezeti ártalmak csökkentése).
A tények sokoldalú elemezése, a felszíni statisztikai közelítéseken túllépve, a mélyben munkáló okok feltárása segít csak megjelölni a változtatás irányát, amire a konferencia előadásai sokoldalú támpontot nyújtanak. A szűken értelmezett családpolitikai intézkedések ma már elégtelenek, de a célfüggvénybe helyezett népesedési helyzet szemszögéből újrafogalmazott családpolitika a maga komplexitásában nagyobb hatóerővel rendelkezik. Makroszintű nemzetstratégiára van szükség, amelynek középpontjában a népesség egészséges fizikai, szellemi és lelki állapotának megteremtése, fenntartása és fejlesztése áll.

E komplex megközelítésben helyet kap a családi kohézió növelése és a szeretetkultúra újraépítése is. Napjainkban a „demográfiai súlypontú kormányzás” ígérete biztat elmozdulásra, ami a gyermekvállalás pénzügyi, infrastrukturális, kulturális körülményeinek megteremtését igényli. A hatékony és a népesedési helyzetet javító komplex intézkedéssorozat nagy költségigénnyel jár. A költségvetési források átcsoportosításával, a korrupció által elnyelt összegek becsatornázásával az intézkedéssorozat finanszírozása megoldható.

A népesedési kérdést középpontba állító stratégia megvalósításában a társadalom minden szintjének, minden intézményének és szereplőjének megvan a maga felelőssége. Ha van széleskörű társadalmi akarat, döntéshozói felismerés, bátorság a változtatásra, létrehozható az érintettek együttműködése, akkor a változás öngerjesztő folyamata beindítható.  Ebben a folyamatban a család szerepe meghatározó, amely a népesség újratermelésének/bővítésének alapzata, s amely a felnövekvő generációk fizikai, szellemi és lelki minőségéért felel. Az egyén felelőssége sem elhanyagolható, hogy személyes döntésével járuljon hozzá a kívánatos fordulathoz. A döntéshozók és az egyének érzékenyítésében kitűntetett szerepe van a médiának. Fordulatot akkor remélhetünk, ha a jelenlegi silány, értéktelen, kapcsolat- és családromboló szemlélet helyett a nemzet fennmaradásának és kulturális felemelésének a szellemisége az iránytű. Feltehető a kérdés ezúttal is: Cui prodest? Kinek az érdeke? 
A 2010 óta bővülő családpolitikai eszköztár már érezteti hatását. Kedvező irányú változások bontakoztak ki a természetes népmozgalmi folyamatban, 2016-ra minden elemében kedvező változásról ad hírt a KSH kiadványa. Emelkedett az élveszületések száma (2016-ban 93.100 volt), csökkent a csecsemőhalálozás, 2016-ban már az összes halálozások száma is (126.900). A terhesség-megszakítások száma  a 2010-re jellemző 40.449-ról, 2016-ra  30.400-ra csökkent (1990-ben 90.394 volt). Emelkedett a házasságkötések száma, a 2010-es 35520-ról 51800-ra (KSH, 2017).  Makroszintű nemzetstratégia biztató jövőképet sejtet.
 
 
 


[1]Ezek a hozzáférhető legfrissebb adatok:  http://ec.europa.eu/eurostat/data/database. Total fertility rate (tps00199). Letöltés: 2018- 04-18.