Előző cikkemben bemutattam az új életpályamodell bevezetésének történelmi szükségszerűségét és a kialakítás alapelveit (A főállású anyaság feltételei, Magyar Idők, január 12.). Ebben az írásban a gyermekek egészséges felneveléséhez szükséges szempontokat foglalom össze.
A gyermekek nem tudják képviselni saját érdekeiket, azonban az őket körülvevő szocializációs környezet meghatározza életük tapasztalati bázisát, és ahogy számos kutatás bizonyította, nemcsak saját életük perspektíváit rajzolja meg, hanem tömeges méretekben a nemzet sorsát is meghatározza. A gyermekkori traumák hatását vizsgálva amerikai kutatók megállapították, hogy ha az tartósan jelen van, befolyásolja az agy fejlődését, az immunrendszert, a hormonrendszert, sőt még a DNS átíródását is.
Azoknál, akik nagymértékben ki vannak téve ennek a tényezőnek, háromszorosára nő a szívbetegségek és a tüdőrák kockázata, és húsz évvel alacsonyabb élettartam várható. Robert Bloch amerikai orvos szavaival: „A kedvezőtlen gyermekkori élmények ma a legnagyobb figyelmen kívül hagyott közegészségügyi veszélyt jelentik nemzetünkre", és sok ember számára riasztó életkilátásokat vetítenek előre. A gyermekkori rossz körülmények drámaian befolyásolják az egészséget egész életen át. Ezért ma a legfontosabb dolog, hogy bátran szembenézzünk a problémával.
A gyermekek legfontosabb érdeke a szülök, a családok, párok kiegyensúlyozott kapcsolata. Ez olyan nyilvánvaló összefüggés, ami nem szorul további bizonyításra. Ráadásul megegyezik a szülők és a társadalom érdekeivel is.Az is közhely, hogy munkaerőként is eredményesebb, használhatóbb a kiegyensúlyozott családi hátterű munkatárs. A kiegyensúlyozott gyermekkor generációkon átívelő jelentőséget mutatta ki saját reprezentatív felmérésem is, amely szerint a gyermekkori családjukat követendő példának tekintők közül szignifikánsan többen számoltak be babaváró tervekről. Inkább tekintette a gyermeknevelést fontosnak, akinek volt testvére, több nemzedéken keresztül szeretetteljes családi légkörben nevelkedett, kiterjedt családi kapcsolatrendszere volt. Az ellenkező póluson vannak a testvér nélküliek, ahol a szülők nem kaptak segítséget a gyermekek ellátásához, kevésbé figyeltek egymásra, rendszeresen veszekedtek. A biztonságos otthonokhoz szükséges feltételek megteremtésének tehát generációkon átívelő jelentősége van.
A családok szétbomlásának, a kapcsolatok megromlásának okai között az első helyek egyikén találjuk a fiatalok túlterheltségét, mert a gyermekek és munka mellett alig jut idő a párkapcsolat ápolására, fejlesztésére, menedzselésére. A körülmények család-orientálttá alakítása és az anyagi érdek együttesen, nagy valószínűséggel a válás helyett az együtt maradást fogja támogatni szemben a mai preferenciákkal. Vagyis védjük a gyermekek, a jövő generáció érdekeit!
A hivatásos szülői életpályamodell meghatározó elemei a következők: a programba bárki jelentkezhet, és részt vehet a képzési folyamatban. A harmadik saját gyermek megszületésétől támogatja a családokat egy méltányos jövedelem. Nem ellátási segély (gyes, gyed, csed stb.), hanem munkaviszony. A munkakört, mint más munkahelyek esetében, szerződéses jogviszonyban lehet betölteni. Ehhez munkaköri, kiválasztási protokoll, teljesítményértékelési és előmeneteli rendszer kialakítása szükséges. A nemzeti népesedési stratégia intézkedési tervének megfelelően évente tervezhető lenne a programba befogadást nyert családok száma régiók, megyék, települések szerint.
A program a meghirdetését követő újszülött gyermekekre érvényes, visszamenőlegesen nem. Az újszülött lehet a harmadik vagy többedik a sorban. A gyermek első évében csak az édesanya veheti igénybe, mellette részfoglalkozásban sem - vállalhat más munkát. (Kivétel nem várt élethelyzetekre tehető.) A második évtől folytathatja más családtag is a gyermek gondozását (apa, szülők testvére, nagyszülő), ha megfelel a kritériumoknak. A programhoz felmenő- és oldalági rokonok is csatlakozhatnak. Egy létrehozandó család- és közösségfejlesztő intézet folyamatosan válogatja, képzi és támogatja a hivatásos szülő programba jelentkezőket.
A munkaviszony mindkét fél részéről megszüntethető. A program a különböző élethelyzetű fiataloknak differenciált és rugalmas szolgáltatás, képzés nyújtásával személyre szóló segítséget tud nyújtani.
A családi életre nevelés elsődleges színtere magától értődően a család. Ahogy az ENSZ alapokmányában is szerepel,a szülő elidegeníthetetlen joga, hogy gyermekei felől önállóan döntsön és nevelje őket. A csecsemő gondozás és gyermeknevelés korszerű ismeretanyaga és módszertana azonban évtizedek óta csupán választható szakkör az iskolák tantervében, ami önmagában oka számos társadalmi problémának.
Ezek közé tartozik a témánk számára is kiemelkedően fontos népegészségügyi képzés. A népegészségügyben sokszorosan bizonyított alapvetés, hogy a képzettség az egyik legfontosabb egészségbefolyásoló paraméter. A magasabban képzett anyák gyermekeinek jobb az egészsége, kevesebb a korai várandósság, a koraszülés, egészségesebben táplálják gyermekeiket és jobban igénybe veszik az egészségügyi ellátást is. Köztudott, hogy az anya az egész család egészségének fontos meghatározója: a családi légkör, az étkezés, a családi programok alakításában főszerepet játszik.
A hivatásos szülők életpályamodelljének legfontosabb várható hatása a termékenység tervezhető és ugrásszerű növekedése. egy új babyboom periódus kibontakozása.
Miért feltételezem ezt? Mert számos olyan kérdésre ad egyszerre megnyugtató és hosszú távra szóló választ, amely a családok jelentős részének eddig tervezhetetlen és kezelhetetlen volt. Ezek közé tartozik a pusztuló falvakban a munkahelyek hiánya, illetve a távoli munkahelyekre való utazás kényszere, az ebből fakadó kimerülés, a családi konfliktusok tömege.Elindítja a családi életre nevelés, a családok újraépítésének folyamatait, miközben megállítja a sokgyermekes középosztály lecsúszását, gazdasági ellehetetlenülését. Helyzetbe hozhatja azokat a társadalmi rétegeket, amelyek körében már több feltétel is adott a gyermekvállaláshoz. A csecsemő és a kisgyermek szükségleteire való fókuszálással szemléletváltozást indukál a társadalomban, amely a család, a társas kapcsolatrendszer felértékelődéséhez, a másik emberrel való erőteljesebb törődéshez, kötödéshez vezethet.
Amennyiben a kormány által elindítani tervezett hivatásos szülők programban részt vevő családok maguk jelentkeznek, egy szigorú szabályrendszerben kerülnek kiválasztásra, és a megszülető és felnövekvő gyermekek testi, lelki és kulturális színvonala minden bizonnyal magasabb szintű lesz, hiszen a követelményrendszer egyértelmű elvárásokat fogalmaz meg e tekintetben, és azt ellenőrizni is hivatott.
A gyermekszám növekedése önmagában fogyasztásbővítő hatású, ezáltal növeli a GDP-t. Ezentúl a program a gyermekkártya bevezetésével megerősítheti a magyar tulajdonú gazdaság fejlődését. A családok munkabérük egy részét (vagy egészét) a kártya segítségével programhoz csatlakozó magyar árukat előállító szereplők termékeire, szolgáltatásaira költhetnék, amely egyrészt garantálja az országon belüli elköltést, másrészt azonnal növeli a gazdasági szereplők bevételeit, érdekelté téve őket is a program sikerében. A rendszer idővel kiterjeszthető a határon túli, magyarok lakta területekre is. A programban részt vevő családok•nagy társadalmi megbecsülésnek örvendenének, szegénységi kockázatuk jelentősen csökkenne. Nem lenne nehézség az iskoláztatás, az alapvető élelmiszerek és használati cikkek megvásárlása, de akár az autó- vagy a lakásvásárlás sem.
Ha világossá válik, hogy a jövő generációinak felnevelése közügy, amely állami elismerést vált ki, akkor a fiatalok nem külföldön keresnék a jobb világ lehetőségét, hanem itthon, talán éppen a program feltételei szerint. Egyszer megindulhatna a külföldre költözött nagycsaládos fiatalok egy részének hazaáramlása is.