A társadalmi jólét növekvő népességgel, míg a gazdasági depresszió a hanyatló népességgel társul
Adam Smith

A közép távú tervek célja, hogy egy új szemmel nézzünk rá az örökölt, de az eredményeket látva nem működő társadalmi-gazdasági felépítményünkre. Az "új szem" jelen esetben a fenntartható népesség szempontja. Amikor megvizsgáljuk a különböző társadalmi szektorok, intézmények működését, arra fókuszálunk, hagy azok támogatják vagy sem a gyermekek születését illetve a családok összetartását. Vizsgálódásunk természetesen nem teljes körű. Csak azokat a területeket tudjuk földolgozni, amelyekre megtaláljuk az önkéntes szakértőket, akik hajlandók szaktudásukat és munkaidejüket ennek a témának szentelni, és mellette egy új transzdiszciplináris módszertannal, koherens szemléletébe ágyazva feldolgozni.     

  1. A liberális gazdaságpolitika hosszú távon egy eltorzult fejlődési pályára állíthatja a gazdaságot, egy fenntarthatatlan adó, társadalombiztosítási és nyugdíjrendszert eredményezhet.
  2. A profittermelésre és az individuumokra épülő gazdaság deformálja az értéktermelési folyamatokat és a torz fogyasztási szerkezetet mellett a mind a gazdaságot mind a társadalmat válságba sodorja.
  3. Ha a legfontosabb érték az ember (nevelése), a fenntartható társadalmi fejlődés alapja a családban felnövő gyermek. Ennek a gazdasági folyamatok elvi, módszertani és pénzügytechnika mechanizmusaiban ki kell fejeződnie.
  4. A családok értéktermelő potenciáljának a növeléséhez a megtermelt nemzeti jövedelem újraelosztási elveinek, módszereinek és technikáinak az átgondolására és strukturális átalakítására van szükség.
  5. Szükség van az erőteljesebb jövedelem átcsoportosításra, a tőke számára „láthatatlan”, a családért végzett munka értékké emelésére.
  6. A társadalombiztosításnak kettős fedezete van: (1) járulék fedezete és (2) az együtt élő generációk stabil szerkezete, ami feltételezi, hogy minden generáció gondoskodik az utána következő dolgozó generációról.
  7. A nyugdíjfolyósítás állandóságához, az erőforrás áramlások egyensúlyban tartásával, a gyermeknevelés tartja fenn a generációk egymásba fonódó szövetét. Ha nincs meg a következő nemzedéki fedezet, akkor a nyugdíj deficitet termel, amely csak drámai eszközökkel korrigálható.
  8. Nem tűnik indokoltnak, de etikusnak és méltányosnak sem az a mechanizmus, amely többszörösen hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik felnevelik a majd mások számára is járulékot fizető generációt. (munkavállalóként és nyugdíjasként)
  9. Az a nemzedék, amelyik nem hozza létre utódait, később, nyugdíjas korában, akarata ellenére lesz kénytelen megfizetni ennek az árát.
  10. A gyermekeket nevelő családok nem kerülhetnek méltánytalanul hátrányos anyagi helyzetbe az egyedül élőkhöz képest.
  11. Egy éven belül meg kell teremteni a sok gyermeket vállaló családok kiemelt társadalmigazdasági elismerésének körülményeit.