Módszertan

(Részlet a hamarosan megjelenő könyvből)
 

 „Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”Albert Einstein

Egy demográfiai témájú könyvben szokatlan lehet, hogy külön fejezetet nyitunk a módszertani kérdéseknek. Az végkép meglepőnek tűnhet, hogy ez a fejezet nem matematikai-statisztikai elemzési fegyvertárról szól, hanem a témakörök megközelítésének és az alkotó közösség felépítésének módszereiről. Esetünkben azonban ennek meghatározó szerepe volt.
Nagyon sokan kiváló könyveketírtak, konferenciákat tartottak, tartanak a témában. Az eredmény mégis lehangoló: 50 éve csökken a születések száma, nincs előre lépés a területen. A demográfusok évtizedek óta vagy sajnálkoznak, vagy megoldási javaslataik nem bizonyultak eredményesnek. Sokan már-már azt gondolják, hogy ez a dolgok rendje, Európa más országai hasonló úton járnak, ezt így kell elfogadni, és más népek betelepítésén munkálkodnak — hiszen úgy is túlnépesedés van a Bolygón.

Mi másként gondolkozunk.
A tudományfilozófia ismert jelenségéről van szó: a probléma megközelítésének módszertana magában rejti a megoldásának lehetőségét vagy kudarcát. A módszertani algoritmus és eszköztár minden esetben a komplex jelenségvilág egy lehetséges metszetét vizsgálja: meg vannak a lehetőségei és a határai. Ahogy a kvantumfizika tanítja, a megfigyelő, az alkalmazott eljárás befolyásolja a várt eredményt.[1]

A több évtizede tartó népességfogyás nyilvánvalóan ezer szállal kötődik a ma működő társadalmi folyamatokhoz, érdekrendszerekhez (gondolkozás, kultúra, gazdaság, média, iskolarendszer stb.)  Megállítása olyan óriási és komplex feladat, amit azon a módon, ahogy eddig csináltuk, aligha lehetséges, hiszen már régen megtörtént volna.
„Szemléletváltásra”, paradigmaváltásra van tehát szükség, ahogy mondani szokták, amit mi úgy fogunk fel, hogy valójában — személyes, csoport és társadalmi szinten — új képességek, szokások, intézmények, társadalmi folyamatok kifejlesztésére, átalakítására van szükség, hogy úrrá legyünk a helyzeten. Ez sokkal többet jelent a „szemléletnél”, egy komplex társadalom-átalakítási folyamat megindításáról beszélünk. Ahhoz, hogy egy ilyen léptékű folyamatot elindítsunk, a Szakértői Műhely felépítésének módszertanát is ennek rendeltük alá. 

Ha egy ilyen rendkívül bonyolult kérdésben, mint a népesedés, amely lényegében a társadalom egészséges működésének a leképezése, egy szűk látószöget, túl vékony szeletet, kevésbé alkalmas módszertan választunk, félre vezet bennünket, és a legtudományosabbnak, a leginkább „alátámasztottnak” és bizonyítottnak vélt statisztikai apparátus is csak arra lesz alkalmas, hogy kimondhassuk: nincs megoldás. Ezt aztán számos indokkal meg is fogjuk tudni magyarázni.

Ezért aztán igazán kreatív, új megoldások ritkán születnek. A bejárt utakat igen kevesen merik átlépni, pedig az évtizedek óta fennálló problémák megoldásainak éppen a szokásos megközelítések szabnak határt. Szentgyörgyi Albert így fogalmaz: „A felfedezés lényegéhez tartozik, hogy azonnal elvetik, és azt mondják, hogy ez hibás. Ha valamit azonnal elfogadnak tőlem, akkor elszomorodok, és azt gondolom: úgy látszik öregszem és már nem tudok újat mondani."[3]A tudásszociológia által is feldolgozott jelenségkör [4]paradigmaváltásként jelöli azokat a folyamatokat, amelyek során egy új megközelítés teret nyer. Ez pedig sokszor hosszú éveket, évtizedeket vagy akár évszázadokat ölel át[5].

„Szürke minden elmélet barátom, s a lét aranyló fája zöld.” Goethe

A világhírű finn oktatási „csoda” egyik zászlóvivője P. Shalberg szerint,[6]az új megoldások kidolgozásának gyakran akadálya az egyes szakterületek bezárkózása saját „diszciplináris silójukba”. Demény Pál véleményével is egyet értve  úgy gondoljuk, hogy a demográfiai „szakirodalomban megjelenő tudományos írások jelentős hányada, más magatartástudományok művelői számára sem követhetők. A demográfusok és a más tudományterületeken működő kollégák, többek között közgazdászok, szociológusok, antropológusok, és pszichológusok közötti együttműködés – amely igen gyümölcsöző lehetne a demográfiai jelenségek elemzése és megértése terén – jórészt kihasználatlan marad.”[7]

Tudományköziség

Nehogy a tudomány hullává boncolja az eleven tant [8]

Miközben a tudomány fejlődése szempontjából meg van a maga szerepe az elkülönült zárt logikai rendszerű szemléletmódnak, más esetben akadályává is válhat a valóság komplex megközelítésének, a transz-diszciplináris szemlélet kialakulásának.

A demográfiai krízis olyan kiterjedtségű és összetettségű társadalmi folyamat, amelyben többé-kevésbé mindannyian részesek vagyunk, voltunk, (vagy leszünk hamarosan), még ha sokakban nem is tudatosul ok-okozati összetettsége, a mélyen meghúzódó folyamatok természete. Generációk egymásba szövődő életpályái mentén különböző mértékben éljük át a jelenségnek való kiszolgáltatottságot személy szerint, és társadalmi szinten egyaránt. Erről sokan értekeztek már, és hatásait egyre többen észleljük a mindennapokban.

A mi megközelítésünknek éppen a transz-diszciplinaritás, tudományköziség az egyik lényeges eleme. Támaszkodva a pszichológia, szociológia, szociálpszichológia, neveléstudomány, statisztika, demográfia stb. szakirodalomban feltárt jelenségekre, szélesebb alapokra helyezzük a következtetések levonását. 

A transz-diszciplináris megközelítés szükségességét, a fókuszváltás metafora mellett,  1. sz ábrával szemléltetjük. Az ábra azt mutatja, hogy az egyes szakértői nézőpontok néha teljesen más képet alakítanak ki maguknak a komplex valóságról, és más van eltakarva szemük elől. Van, aki pénztárcát lát, van aki kazettát stb., és csak egy kisebb közös halmazt lát egyszerre a két oldal. Élettörténetünk, tanulmányaink alapján más-más „doboz” nyílik meg szemünk előtt, ki ezt, ki azt tartja fontosnak vizsgálni a valóságból. Miközben feltételezzük, hogy mindenki azt látja, amit mi, eszünkbe sem jut, hogy más nézőpontból, más jelenségek válhatnak fontossá. [9] 

1.sz. ábra, a valóság sokarcúsága. Két nézőpontból, két valóság látszik, amelyek csak részben fedik egymást.














 

1. A kettős célrendszer

1.1. Az eredményesség

 Korábbi helyzet elemzésünkre[10]építve tartalmi vonatkozásban arra jutottunk, hogy Magyarországnak, a kommunizmus lélekölő pusztítását követően, ismét bizonyítania kell hogy képes talpra állni, és a keresztény kultúra romjain ujjászervezni a társadalmát, különben bele pusztul.
  • Gyorsan kell, átfogó nemzeti Kormányzati népesedési stratégiát kialakítani, hogy megmaradjunk.
  • Az 1-2-%os születésszám növekedés nem elég, 10-15%-al kell emelnünk évente a születések számát, hogy meg tudjuk állítani a pusztulási folyamatot, ami kormányozhatatlanná is teheti az országot.
  • Ehhez intézményrendszerre, kompetens és cselekvőképes vezetőkre önkormányzati, egyházi, vállalati, civil stratégiákra van szükség. 2016 elején úgy terveztük, hogy az elkészült javaslatokat eljuttatjuk a döntéshozókhoz, amihez folyamatosan dolgoztuk ki a részcélokat és az eszközrendszert.

A demográfiai krízis jelenségével való szembenézés nem csak a megfogalmazástól való félelem nehézségeiben mutatkozik meg, hanem abban, hogy társadalmi méretekben nincsenek kialakítva a megoldások útvonalai. Nem elégséges tehát a helyzet súlyosságának a bemutatása, ha nem tudunk mellé tenni egy stratégiát, amellyel a társadalmi működési folyamatok meg is változtathatók. Itt nem hibásokat kell keresnünk a „nők”, a „szinglik”, a „férfiak”, az „orvosok”, a „szülésznők”, a „vezetők”, a „lakáshelyzet” stb. köreiben, hanem felismerve a több évtizede fennálló társadalmi-struktúrális folyamatokat, alternatív megoldásokat kell felmutatni.

A szaktudományok feltárásával tehát – módszertani szempontból — nem gondoljuk befejezettnek a feladatunkat. Ahogy korábban írtuk ugyanis, számos kiváló könyv született az elmúlt évtizedekben e témában, de a reál folyamatokban mégsem történt változás.

Ezért nem csak könyvírásra, elméletalkotásra vállalkoztunk, hanem szeretnénk egy társadalom átalakító, fejlesztő programot, mozgalmat elindítani, amely a reál folyamatokban is kifejti hatását. Vagyis nem csak megérteni akartuk a jelenséget, hanem - a vezetéstudományés a magatartástudományi szervezetfejlesztés eszköztárával befolyásolni is szeretnénk: célokat kitűzve, stratégiát alkotva, a folyamatok újra szervezésével és határidőket figyelve, eredményt elérni a valóságban. A vezetéstudományi megközelítés lényegében különbözik a társadalomtudományitól.

Míg ez utóbbi akkor hiteles, ha tárgyszerűen, objektíven leírja a folyamatokat, és magára hagyja az olvasót véleményének kialakításában, a vezetéstudomány eredményorientált. A társadalomtudomány megérteni akar, a vezetés pedig eredményt felmutatni.

Ameddig tehát nem tudunk egy stratégiát a probléma mellé tenni – (jövőképet, jogszabályokat, intézményeket, feladatokat, képzési programokat stb.), … ha nem tudjuk felépíteni az alternatív társadalmi működés modelljét, addig ennek a tervnek is csak az lesz a sorsa, hogy írtunk egy könyvet, feltettük a polcra és kipanaszkodtuk magunkat. Esetleges, véletlenszerű lesz a gyakorlati hatása.

Szakértői műhelyünk két éve azon dolgozik, hogy — ezt az óriási feladathalmazt, részelemekre bontva —, hozzájáruljon egy alternatív, családbarát társadalom-működési modell kialakításához. Az elméleti  koncepció kialakítását követően kísérletet teszünk a döntési csatornákba való bejuttatásához, hogy tovább érlelődve eljusson a kormányzati, az önkormányzati, települési intézményi szintekre: a kórházak, iskolák, munkahelyek stb. világába.


Kialakított modellünk — mint más hasonlók — egy zárt világot ír le, amely persze nem azonos a valósággal. Ezt a módszertant is egy lehetséges fókusznak, nézőpontnak tekinthetjük. Egy hipotézis, amelyben bizonytalansági tényezők sokaságával kell számolni. Sikeres megvalósítása, a valóságba való átültetése számos tényezőtől függ, amelynek optimális esetben is csak egy töredékét tudjuk befolyásolni. Számos ponton egyéni és csoport érdekek (vagy ellenérdekek) alakítják a döntéseket, így egy logikailag helyesen felépített rendszer is csak egy része, egy lehetséges iránya a fejlődésnek. Mindezzel együtt nem mondhatunk le a legalább modellszerűen működőképessé formált rész-rendszerekről, mert segíthet eligazodni a gyakran kaotikusan működő valóságban.
 

1.2. Csoport fejlesztés

Másik célrendszerünk a szakértői műhely megteremtése és működőképességének a biztosítása volt.
Ez nem tűnt egyszerű feladatnak, mert meglehetősen különböző emberek csatlakoznak hozzánk a 25-80 éves korosztályból. Van köztük magasan kvalifikált kutató és van sok gyermekes háziasszony. Van, aki publikáció képes, van aki szervezni tud, és szívesen táplál minket finomságokkal. Van akinek nincs E-mail címe sem, és van, aki professzionálisan kezeli a szoftvereket. Van aki termet tud szerezni a találkozókhoz, van aki jelenlétével támogat, van aki információkat hoz, aki tágítja látókörünk, vagy a tapasztalatait, lelkesedését, hitét hozza, imádkozik a csoport sikeréért. Van aki előadni képes, van aki motivál, kérdez, vitatkozik és így tovább. Egy ilyen csoport szervezett egységgé fejlesztése nem kis feladat.
Ehhez olyan rész célokat fogalmaztuk meg, mint pl.
  • az eredmény orientáltságot(nem csak tanulmányokat, könyveket, ajánlásokat készítünk, hanem attitűdöket formálunk, viselkedés és szervezeti kultúrát építünk).
  • Egy társas alkotó közeg megteremtését, amely védelmet és támogatást nyújt a személyek és a csoport fejlődéséhez.
  • Egy belső továbbképzésifolyamat, egy önfejlesztő tanuló szervezetet kialakítását, amely szinergiába rendezi az erőforrásokat és képessé válhat egy országos tanácsadó szakmai testületté fejlődni.
A fejlesztési folyamat alapja a harminc év iskola-, és szervezetfejlesztő munkával kialakított Humanisztikus Kooperatív Tanulás (HKT) program[11]volt, amelynek két algoritmusát alkalmaztuk folyamatban: a (TACSA) és a fejlesztő kommunikáció algoritmusát. A Társadalmi Cselekvés vezérlő algoritmusa, egy könnyen megjegyezhető mozaikszó formájában kifejezve: "TACSA",[12]a munkafolyamat 4 fázisát jelöli.

 

 























Megfigyeléseink szerint ezek a lépések nélkülözhetetlenek egy sikeres társadalmi cselekvés megvalósításához.

Az első lépés egy csapat toborzása, kialakítása, hiszen társak nélkül, ma már nem lehet semmit jelentős teljesítményt elérni. A társak motivációt, támogatást, kihívást, fejlődési lehetőséget stb. jelentenek, amely a hosszú távú elköteleződés egyik legfontosabb erőforrása.

A második lépés a közös Alkotás. Ebben a munkafázisban egyrészt saját magunk felépítése a feladat, a társas kapcsolatok gyűrűjében, amelyben csiszolódik az értékrendszer, a jövőkép, a célok, stratégia, a hitrendszer, a személyiség stb. Fontos része e munkafázisnak a csapatépítés, amely a közös elhatározások, a belső szabályok, megállapodások, a szereposztás, stratégia stb. kialakítását jelenti. A csoport felépítése és működőképessé tétele[13]legalább olyan fontos része a sikeres cselekvésnek, mint a munka konkrét tárgya. A sikeres alkotási folyamatban a csapat (egy vízióban, stratégiai célban) megfogalmazza közös vágyait. (A mi esetünkben ez a konkrét cél plusz 10-15 ezer gyermek születésének elérése volt a következő 3 évben, a várható 90 ezerhez képest).

Sok csoport bukik meg, esik szét, ebben a szakaszban. Az „Ego” előre tolása, a versengés késztetése gyakran szétzülleszti a csoportokat, így csökken az eredményesség, szerte foszlik a hit, elenyész a csoporterő hozzáadott értéke.

 
2016. június, CSINI

A harmadik lépés, a „Csináljuk meg”, a célok részletes kidolgozását, fölépítését. „tárgyiasítását” jelöli. Mint a korábbi munkafázisokban, itt is kétirányú építkezésre van szükség. Egyrészt a vonzó cél eléréséhez szükséges csapat-képességek fejlesztésére, hiszen ez nyilvánvalóan kívül esik a már bejáratott folyamatokon. Olyan kompetenciák elsajátítására van szükség, amellyel teljes mértékben nem rendelkezett korábban, másrészt az eltervezett produktumok részletekbe menő kidolgozására, hozzá rendelve a szükséges eszközrendszert, folyamatokat, intézményeket, mérési rendszereket stb. vagyis nem elég álmodozni, a gyakorlatban is működőképes modellekre van szükség.

A negyedik lépés a kidolgozott tervek, modellek, termékek „értékesítése”. A társadalmi cselekvés azt jelenti, hogy mások számára értéket hozunk létre, nem csak az asztalfióknak vagy a raktárnak dolgozunk. Ha az értékesítési mozzanat hiányzik a folyamatból, lényegében semmit nem csináltunk. Persze ez a munkafázis sem nélkülözheti a képességfejlesztést, illetve a termék továbbfejlesztését. Nem biztos, hogy a kreatív alkotó elmék képesek a termékeik „eladására”, és ezért itt is meghatározó szerepe van a csapatnak. Mivel különböző képességekkel rendelkezünk, amit egy-egy személy nem tud elvégezni, a csapat munkamegosztásban, vagy a szerepek elosztásával könnyebben megtehet.


[1] Mit jelent ez? Figyelmünk fókusza és várakozásaink, előre meghatározzák a várható eredményt. Sokan sokféleképpen meg figyelték és ezt a jelenséget. Amikor eldöntjük, hogy valami lehetséges vagy sem, egy nézőpontról döntöttünk. A nézőpont által meghatározott beavatkozási eszköztár létre hozza azt a valóságot, amelyet látni tudunk vagy akartunk.
[2]A csodálatos magyar nyelv ezt úgy fejezi ki, hogy „székrekedés”
[4] Robert K. Merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra, Osiris Kiadó, 2002.
[5] Lásd: “Kopernikuszi fordulat”, vagy Harvays esete a vérkeringés, Darwin esete az evolució fölfedezésével, amelyek évtizedekig, évszázadokig tartottak a teljes tagadástól a részbeni elfogadáson keresztül a teljes azonosulásig. 
[6] A finn a világ egyik legeredményesebb oktatási rendszere, és Európán belül egyetlen olyan másik ország sincs, amelynek tanulói magasabb szinten teljesítenének. Ez a kijelentés a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD 2000-ben indult, ismert nemzetközi tanulói teljesítmény vizsgálatának, a PISA-nak az adatain alapszik, Pashi Sahlberg  „Finn lecke” Finnish Lessons: What Can the World Learn from Educational Change in Finland? 2011.
[7] Demény Pál (2016): Népességpolitika a közjó szolgálatában, KSH Népességtudományi Kutatóintézet 341 o.
[8] Dibáczi Enikő: Ősi tanítások modern korunkban, a rábaközi Tudók hagyatéka http://www.egipatrona.hu/mvsz/doc/ KULTURA_kotet_43_52_dibaczi.pdf
[9] Sarah-Jayne Blakemore: The Mysterious Workings of the Adolescent Brain, https://vialogue.wordpress.com/2012/09/27/ ted-sarah-jayne-blakemore-the-mysterious-workings-of-the-adolescent-brain/ letöltés: 2018.05.08.
[10] Dr. Benda József: A szakadék szélén, 2015., Gondolat
[11] Benda József: Örömmel tanulni, Agykontroll, 2007. www.hktprogram.hu
[12] Angolul: FICDOS (Find partner! Create! Do it! Sell!)
[13] A csoportok működése 5 fázison megy keresztül a kutatások szerint: forming, strorming, norming, performing, ending. A TACSA munkafázisaiban leköveti és felhasználja ezt a csoportdinamikai törvényszerűséget.