„Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.”
[1]

 
 
Mit jelent az anya-gyermek kapcsolatok minősége, intenzitása, tartóssága az idegrendszer fejlődése szempontjából?
 
Az utóbbi években egyre behatóbban ismerjük meg az anyát és magzatát érő stressz fejlődésre gyakorolt rövid és hosszú távú hatásait. Az ismétlődő vagy tartós stressz biokémiai egyensúlyvesztést hoz létre az anya agyában,[2]amely a kognitív funkciók fejlődését gátolva mintegy „beprogramozza” az állandó stresszállapotot.  A magzati korban elszenvedett stresszhatások hosszú távú, gyakran tartós morfológiai változásokat (idegsejtpusztulást) idéznek elő.[3]

Az érzelmi elhanyagolás és az anyától való tartós szeparáció az egyik legsúlyosabb stresszfaktor az embergyerek számára. Az ilyen behatások irreverzíbilis anatómiai és neurobiológiai következményeiről nem régóta tudunk.[4]A magzat megszületése után csecsemő- és kisgyermekkorban folytatódik idegrendszeri hálózatunk alapstruktúrájának kialakulása.

Ha állatokat vagy embereket hosszú időre megfosztunk a szülői gondoskodástól, és azok ingerszegény környezetben élnek, agyuk alulműködése krónikussá válik, ezáltal pedig nemcsak tanulási nehézségeik lesznek, hanem pszichológiai problémáik is, amelyek tanulási teljesítményüket is befolyásolják.[5] Ilyen elszigetelő stressznek téve ki a gyermekeket arra szoktatjuk az agyukat, hogy véglegesenkapcsoljon ki bizonyos áramköröket. Ilyen esetben az agy idegsejtjei és szinapszisai másként fejlődnek, mint a normális körülmények között felnövekvő gyermekek esetében. A szülők tehát pusztán a jelenlétükkel is nagyon fontos szerepet játszanak gyermekük fejlődésében.[6]

A szociális idegtudomány[7](social neuronscience) szerint, amikor figyelnek ránk, és szabadon fejezhetjük ki magunkat, amikor azt tapasztaljuk, hogy elfogadnak minket, és nézőpontunkat akceptálják, agyunkban megemelkedik egyes, a pozitív érzelmek létrejöttében szerepet játszó agyi ingerületátvivő-anyagok szintje:[8]a dopamin és szerotonin hatására az egyén energikusabbá válik, növekszik önbecsülése, és bizalma ébred a pozitív érzés kiváltójával kapcsolatban. Ezen ingerületátvivő-anyagok hiánya viszont  depresszióhoz, önpusztító magatartáshoz vezethet, egészen az öngyilkosságig.

Amikor az édesanya hiánya miatt fenyegetettségérzés alakul ki a gyermekben,  vagy ha az egyén nem tudja megvédeni magát, olyan neurotranszmitterek lépnek működésbe, mint a norepinefrin. Ezek a vegyületek veszélyhelyzetben a túlélés biztosítására védekező állapotba állítják idegrendszerünket, és agyunk    fejlődéstörténetileg régebben kialakult, primitívebb, ősibb részét, az agytörzset hozzák működésbe. Ez a folyamat interferál a homloklebeny működésével, a limbikus rendszer gátlás alá helyezi agyunk munkamemóriájának működését, fizikailag egy bizonyos szűklátókörűséget okozva[9](13. ábra).

 
13. ábra. Az agytörzs, a limbikus rendszer és a prefrontális lebeny együttműködése. A = agytörzs vagy hüllőagy, energiabázis, delta-hullámok B = limbikus rendszer, érzelmek, hitrendszer, alfa-hullámok, théta-hullámok; C = neocortex, képzelet, alfa-hullámok; homloklebeny, akarat és cselekvés, béta-hullámok  
 

Ha az agy működése a sok stressz miatt hosszú ideig van ilyen védekező állapotban, károsodhat a limbikus rendszer, és drasztikusan növekedhet az érzelmi ingerlékenység, ami a mentális funkciók már magzatkorban is kimutatható veszteségéhez vezethet.

Tehát a csecsemőnek mentális és fizikai egészsége, szociális fejlődése, intimitásra, kapcsolatra való képessége és majdani párválasztása szempontjából is nélkülözhetetlenül szüksége van a folyamatos anyai jelenlétre, babusgatásra, félelmeinek eloszlatására, a szoptatásra, első lépései bizonytalanságának önbizalomébresztő, biztonságot nyújtó támogatására, amelyek később felnőtté válásának, az életben szükséges rugalmasságnak, megküzdési stratégiáinak a bázisát fogja jelenteni.

„Amennyiben a spontánul jelentkező késztetések megnyilvánulásait külső erők gátolják, büntetik, vagy ingerszegény a környezet, a gyermek sokat van egyedül és nincs lehetősége a boldog felfedezés élményeinek átélésére, esetleg nem kap megerősítést, visszajelzést, akkor magatartásában és gondolkodásában érzékelhető szociális deficit alakul ki, mely olyan viselkedési anomáliákban jelentkezik, mint a szétszórtság, figyelmetlenség, a céltudatosság hiánya, határozatlanság, a magabiztosság hiánya stb. Az, hogy valaki szeret-e tanulni vagy sem, motivált-e új ismeretek szerzésére vagy sem, attól függ, hogy kisgyermekkorában ki tudott-e alakulni nála a gondolkodási folyamat motivációs bázisa. A kisgyermekkorban megfigyelhető pszicho-motorikus teljesítménykülönbségek és a tanulási zavarok nagy része is erre vezethető vissza.”[10] 

Az interakció meghatározó szerepét a csecsemők fejlődésében Wayne Dennis (1973) bizonyította, amikor egy libanoni árvaház csecsemőinek fejlődését figyelte meg. A csecsemőket röviddel születésük után vitték az intézménybe, és attól kezdve kevés figyelem irányult rájuk. Egy gondozóra 10 gyermek jutott. Ritkán beszéltek a gyermekekkel, hangadásaikra nem válaszoltak, alig játszottak velük, csak etették, öltözették, pelenkázták őket. Egész nap a hátukon feküdtek, vagy a járókában ücsörögtek egy labdával. Az interakció hiánya már az első évben szembetűnő lemaradást okozott fejlődésükben. A kutató azt találta, hogy értelmi fejlődésük nagyjából fél évvel volt lemaradva. Későbbi fejlődésük az interakció minőségétől függően alakult. Akiket örökbe fogadtak, azok figyelemre méltóan felépültek, és lemaradásuk jelentősen csökkent. Az intézetben maradtak azonban 16 éves korukra olyan súlyosan károsodtak, hogy képtelenek voltak a társadalomban önállóan megélni. [11]   
 

 

 
Számtalan műalkotás[12], mese, történet, idézi, dolgozza föl emberi életünknek azt a mozzanatát, amikor a bennünk élő, fejlődő, kibontakozó, életteret igénylő bizonyos ’rút kiskacsa’, ’hernyó’, ’béka’, ’boszorkány’ hirtelen, egy külső ösztönzésre magára talál, átváltozik, átlényegül, gyönyörű hattyúvá, pillangóvá, királyfivá, királylánnyá válik, azzá, aki mindig is volt, a születése pillanatától kezdve: az igazi, belülről vezérelt önmagává. 

Ahhoz, hogy ez a sorsforduló, a felnőtté, édesanyává és édesapává válás, önmagunk vállalásának meghatározó pillanata életünk során bekövetkezhessen, olyan ősi, megkérdőjelezhetetlen, minden félelmet és ellenállást elsöprő önbizalomra és erőtartalékokra van szükségünk, amelyet a teremtés ajándékaként csecsemőként, édesanyánktól kaphatunk csak meg, a pszichológia szaknyelvén a „korai kötődési mintában”, és a természetes leválás, elengedés, bátorítás, támogatás folyamatában. A mesék és történetek szimbolikusan azt üzenik, hogy – még egészséges kötődés esetén is – csak hosszú és küzdelemmel teli úton juthatunk el önmagunkhoz, oda, ahol megszabadulhatunk attól, amit korai éveinkben valamilyen fatális tévedés (szocializációs hiba) folytán magunkba szippantottunk, és „elnyerhetjük a királylány kezét, a királyságot” – illetve „megszabadulunk a gonosz boszorkától, a varázsló hatalmától”.[13]

A kötődési minta a korai érzelmi élményeket jelenti: szerencsés esetben azt, hogy fontos vagyok mások számára, és szerethető, megismételhetetlen csodája a Teremtésnek. Ennek a varázslatnak a létrejöttéhez szükségünk van társkapcsolatra,[14]a párunkra, aki ’rútságunkban’, ’rút kiskacsa formánkban’ is meglátja a kibontakozni vágyó hattyút, vagy – a másik oldalon – kellő önbizalommal és erővel rendelkezik ahhoz, hogy kibontsa társából a legszebbik énjét.

 

 
A kiegyensúlyozott és boldog felnőtté válás folyamatait a mesék világán túl számtalan kutatás is feltárta.
Venezuela dzsungeleiben egy fiatal amerikai pszichológus kutatónő felkereste a ma is kőkorszaki körülmények között élő jekána indiánokat. Lenyűgözte ezeknek a „vadembereknek” a szemmel látható boldog és kiegyensúlyozott élete: nincs agresszió, nincs válás, nincs bűnözés, nincsenek elhagyott gyerekek, magányos, boldogtalan emberek. A kutató az indiánok boldog életének kulcsát a csecsemőkkel és a gyermekekkel való bánásmódban találta meg: a nők alkalmazkodnak a csecsemők szükségleteihez. Mindenhova magukkal viszik, és folyamatosan karban, illetve hordozókendőben tartják őket. Az újszülöttet sosem hagyják egyedül, akár alszik, akár ébren van, és legfőképp akkor nem, ha sír. A folyamatosan az édesanya karjában tartott csecsemő azt érzi, hogy minden rendben van, hogy alapvetően jó és szívesen látott vendég, fontos helye van a családban, nélküle semmi nem történik. Ez alapozza meg későbbi életükben önbizalmukat, felelősségvállalásukat, kiegyensúlyozottságukat. Mernek bízni önmagukban és a többiekben, abban, hogy minden körülmények között számíthatnak egymásra.[15]

Hogyan történik ez nálunk? Minden családban kicsit másképpen, de a csecsemőgondozás mai kórházi és otthoni sztenderdjei messze állnak ettől a gyakorlattól. Születésük után (a legtöbb kórházban még ma is) elválasztjuk a kicsiket az anyától, külön szobában kiságyba fektetjük, babakocsiban tologatjuk, óra szerint szoptatjuk őket, és csak akkor érünk hozzájuk, ha tisztába tesszük vagy etetjük, mert attól félünk, hogy a „túl sok szeretet” elkényezteti a gyermekeket. Egy macska- vagy egy majomanya esetében megütköznénk, ha az állatok újszülött kicsinyeikkel ugyanezt tennék.
 
Claudia Tremblay kanadai illusztrátor Guatemalában készült képei a maja nőkről. Képein megmutatja a majákra jellemző erőt, és a felbonthatatlan családi kötelékeket.[16]



[1]József Attila: Mama http://www.jomagam.hu/versek/jozsef_attila__mama.htm
[2]A hipofízis-hipothalamus-mellékvese (HPA) tengely túlműködése miatt az ACTH-, a kortizol-, a katekolamin- és a glukagonszint krónikusan emelkedik. Ez rövid távon úgy hat a magzatra, hogy összehúzza annak viszcerális vérereit, hogy a lehető legtöbb vért préselje a perifériás vérkeringésbe, ellátva azokat a hátsó agyi területeket, amelyek a végtagok és reflexes reakciók vezérléséért felelnek. Ugyanakkor a viszcerális és előagyi területek, többek között azok, amelyek pl. a magasabb rendű kognitív funkciókért felelnek, hiányt szenvednek, és ez kihat e területek fejlődésére. A katekolamin túlműködés tartósan alacsony szerotoninszinttel jár együtt, aminek következtében egy folytonos oxigénhiányos izgatottsági, készenléti állapot jellemzi az utódot. Állatkísérletek bizonyították, hogy ha a vemhes majmokat tartós fenyegetettségnek és ismétlődő, szimulált támadásoknak tették ki, gyakrabban fordult elő magzati asphyxia (kóros oxigénhiány), megváltozott keringés, és gyakoribb volt az utódok hiperaktivitása (Myers, 1977). Egy másik vizsgálatban azt találták, hogy ha vemhesség idején a patkányembriókat auditív stressznek tették ki, az újszülött patkányok agyában az átlagnál több stresszhormon, ugyanakkor kevesebb benzodiazepin és GABA-receptor fejlődött, amelyek a stresszreakció fékezésében töltenek be kulcsfontosságú szerepet (Bessel A. – Saporta K. –, Saporta J.: The Biological Response to Psychic Trauma: Mechanisms and Treatment of Intrusion and Numbing. Anxyety Research, 4, 1991, 199–212., idézi: Andrek Andrea: Mindentudó kisbabád, mindentudó magzatod, A korai kötődés kezdete és kontinuitása, ncsszi.hu/download.php?file_id=991, letöltés: 2015. április 2.).
[3]Azt találták, hogy a stressz okozta magas kortizolszint a hippokampuszban sejtpusztulást és az
új sejtek képződésének gátlását okozza (Kaufman és mtsai., 2000). Gould és munkatársai vizsgálatában a pszichoszociális stressz (anyától való tartós szeparáció) hatására az újszülött patkányok agyában a gyrus dentatus (hippokampusz) mérete 30%-kal csökkent (2000). Miután a hippokampusz kiemelt szerepet játszik számos kognitív funkcióban (tanulás, emlékezet stb.), valamint a stresszválasz-szabályozásban, a korai sejtpusztulás maradandó hátrányt okoz az egyednek. Idézi Andrek Andrea: Mindentudó kisbabád, mindentudó magzatod, A korai kötődés kezdete és kontinuitása, ncsszi.hu/download.php?file_id=991, letöltés: 2015. április 2.
[4]Egy kutatásban olyan örökbefogadott 7–11 éves gyerekeket vizsgáltak, akik életük első 3 évét romániai árvaházakban extrém rossz körülmények között (szociális deprivációban, ingerszegény környezetben) töltötték, majd később angol jómódú, szerető családok örökbe fogadták őket (Chugani, 2001). 5-7 évvel a deprivációt követően agyműködésük vizsgálata során azt találták, hogy alulműködnek mindazon területek, amelyek az érzelmi ingerekre adott zsigeri válaszok, valamint a stresszválasz szabályozásában játszanak szerepet (prefrontális kéreg, hippokampusz, amygdala stb.). Idézi Andrek Andrea: Mindentudó kisbabád, mindentudó magzatod, A korai kötődés kezdete és kontinuitása, ncsszi.hu/download.php?file_id=991, letöltés: 2015. április 2.
[5]A szakterület aktualitását és jelentőségét mutatja, hogy 2014 novemberében aPázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia Intézete, majd 2015 januárjában az ELTE hirdetett meg „Csecsemő-szülő kapcsolatdiagnosztika és konzultáció” és az „Integrált szülő-csecsemő konzultáció” szakirányú továbbképzési szakot.További információk: https://btk.ppke.hu/kepzeseink/ tovabbkepzesek/ szakiranyu-tovabbkepzesek/csecsemo-szulo-kapcsolatdiagnosztika-es-konzultacio, E-mail:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., Telefon:+36 70 2130549, letöltés: 2014. december 1.
[6]Katharina Pram. Ulm, Mamfred Spitzer prof. https://www.youtube.com/watch?v=kOzEI1-SQmw  letöltés: 2014. december 1.
[7]Athene's Theory of Everything, Edited, Directed & Narrated by Reese Leysen, Based on research by Chiren Boumaaza, Full soundtrack coming soon at, http://www.ProfessorKliq.com, https://www.youtube.com/watch?v=dbh5l0b2-0o, letöltés: 2015. április 2.
[8]Az ingerületátvivő-anyagok vagy neurotranszmitterekspecializált kémiai hírvivő molekulák, melyek feladata, hogy egyik idegsejttőla másikig, a szinapszison„átúszva” üzenetet szállítsanak. Ilyen például az acetilkolin, dopamin, norepinefrin,szerotonin.
[9]Ezt a folyamatot figyelhetjük meg a félelemkeltő politikák alkalmazásában, vagy a póker játékban is, vagy amikor valaki nagyon makacsul ragaszkodik valamihez. Corey Anton, Grand Valley State University, https://www.youtube.com/watch?v=dbh5l0b2-0oletöltés: 2014. december 1.
[10]Sziklai L. P.: Humanisztikus Kooperatív Tanulás. Új Pedagógiai Szemle, 1993/12., 78. o.
[11]Michael Cole – Sheila R. Cole: Fejlődéslélektan. Budapest, 1997, Osiris, 269. o.
[12]„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém. / Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan, / s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon: / már rágondolva reszketek legottan./ A halál sem sokkal rosszabb, tudom.” A. Dante: Az Isteni színjáték, http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/isteni1.htm, letöltés: 2014. december 1.
[13]Pl.: Fehérlófia, Hófehérke stb.
[14]Dante esetében Beatricé-re, vagy Rómeó és Júlia, Ocassen és Nicolette, Trisztán és Izolda, Gargantua és Pantagruel, és sorolhatnánk tovább az irodalomtörténet gyönyörű fejezeteit.
[15]Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában.  Budapest, 2013, Kétezeregy Kiadó.
[16]http://lemon.hu/2015/03/16/elkepeszto-festmenyek-egy-elfeledett-neprol/