2020. 09. 06.
Tóth Dániel

A népesség fogyása még előttünk álló feladat – ezzel a témával foglalkozik az a könyv, melyet szeptember 4-én egy konferencia keretében mutattak be Békéscsabán, a Békés Megyei Kormányhivatalban. A konferencia célja többek között az volt, hogy a jelenlévők a Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely (CSAM) kötetében megjelent munkákat, kutatásokat megismerjék és jobban belelássanak a megyénket is nagy mértékben sújtó népességfogyás miértjeibe, és annak megállításának lehetőségeire.

Fontos, hogy erről a témáról beszéljünk – kezdte beszédét Szebellédi Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés alelnöke. Elmondta, a Gyermek és Családbarát Magyarországért Alkotó Műhely most bemutatott „Jövőnk a gyermek – Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I.” címet viselő könyvét több megyeszékhelyen is hasonló körülmények között a helyi vezetők elé tárták már, így érkezett el ez a kötet Békéscsabára is. Hozzátette, a kormány családbarát intézkedései Európai szinten is kimagaslónak minősül, ennek ellenére azonban országos szinten fogy a lakosság, Békés megyében az elmúlt 10 esztendő alatt annyival csökkent a lakosság száma, mint ma Gyula lakossága (~30 ezer fő). Ezt pedig demográfiai katasztrófának nevezte. Kérdésként vetette fel, hogy ebből van-e kiút. Elmondta, a megye vezetése elkötelezett a további népességfogyás megállítása iránt.

Dr. Takács Árpád kormánymegbízott köszöntő beszédében elmondta, számadatok nem pozitívak. Kitért rá, hogy Békés megyében egykor 460 ezren is éltek, ma már több mint 100 ezerrel kevesebb lakos van a térségben.

– Ma nincs annál fontosabb kérdés, hogy egy nemzet hogyan tudja megőrizni azt, hogy gyermekek szülessenek, és hogyan tudja reprodukálni saját magát. Meggyőződésem az, hogy a jövő sikeres nemzete nem azt fogja jellemezni, hogy mekkora gy ország GDP-je – az is fontos –, hanem azt, hogy hogyan tud önmagának fennmaradást biztosítani, és hogyan és ki fogja azt a GDP-t megtermelni, amelyre remélem a jövőben oly büszkék leszünk – mondta beszédében a kormánymegbízott. Kiemelte, a nemzet jövője a gyermekben rejlik.

Zalai Mihály, a Békés Megyei Önkormányzat elnöke elmondta, évente nagyjából 4 ezer fővel csökken a megye lakossága, ebből 1200 fő a belső és külső migráció.

– Ez egy rendkívül összetett probléma, nagyjából 2800 fővel kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak. A fejlett gazdasággal rendelkező világban nem ezeket a folyamatokat tapasztaljuk. Két filozófiát figyelhetünk meg. Egyik, hogy A meg nem született gyermekeket idehozzuk egy másik kontinensről, mint munkaerőt, és igyekszünk őket a gazdaság szolgálatába állítani. A másik, hogy ettől elzárkózunk, és megpróbáljuk a belső tartalékokat előhozni és felpörgetni, és próbáljunk olyan társadalmi szemléletet, olyan gazdasági környezetet megteremteni, hogy a gyermekvállalás elérje azt a szintet, hogy közösségünk száma nem fog tovább csökkenni. Mi magyarok láthatjuk, hogy azok a területek, ahonnan elfogyunk pont azok a területek, melyeket elfoglaltak, nem kell messzire visszatekinteni a történelemben. Ezt mi láthatjuk Trianon kapcsán, vagy a szerb szomszédaink Koszovó kapcsán. Nevezhetjük ezt akár fizikai törvényszerűségnek is, de ezt érdemes szem előtt tartani, amikor népesedésről és népességcsökkenésről beszélünk – vázolta Zalai Mihály.

Hozzátette, a kormány azon dolgozik, hogy több gyermeket vállalni menőnek számítson, és nagy családosnak lenni ne legyen hátrány. Az elnök megjegyezte, a fogyás mértéke lassulóban van, de nem sikerült áttörést elérni.

A beszédek után a jelenlévő településvezetők közelebbről is megismerhették a tanulmánykötet tartalmát és mélyebb betekintést nyerhettek az ok-okozati tényezőkbe is, mint a szülési hajlandóság csökkenése a történelem során és az azt kiváltó történelmi traumákba.

Forrás: oroscafe.hu

Jövőnk a gyermek - Van valódi kiút a demográfiai katasztrófából – ezzel a címmel jelent meg az új szociológiai könyv, amely Magyarország népességcsökkenésével és az anyaság háttérbe kerülésével foglalkozik. A kiadvány egyik szerkesztője szerint felszínre kell hozni a demográfia egyik lélektani övezetét és megoldást kell találni rá.

2020. 08. 11.
Banyár József
Habilitált egyetemi docens
 

Mitől lesz több gyermek?

A megfigyelőt lenyűgözi az az energia, eltökéltség és komplex látásmód, amivel Benda József küzd egy nagyon fontos cél, a negatív magyar demográfiai tendenciák megfordítása érdekében, magyarán azért, hogy a jövőben minél több gyermeket neveljenek fel Magyarországon. Ennek érdekében egy széles körű, sok szakmát lefedő szakértői hálózatot hozott létre az ügy mellett hozzá hasonlóan elkötelezettekből. Ennek a - nevezhetjük így is - mozgalomnak az egyik legnagyobb akciója egy két évvel ezelőtti, több száz résztvevőt érdeklő konferencia volt, neves előadókkal, a probléma és a lehetséges megoldások sokoldalú elemzésével. A konferencia előadásai inspirálták a bő egy év múlva megjelent vaskos, nagyalakú kötetet, Jövőnk a gyermek címmel, Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához alcímmel, amelyhez még egy sokat sejtető 1. sorszám is társul.

Azért írom, hogy inspirálta, mert a kötet elsősorban Benda József szerzői és szerkesztői tevékenységének az eredményeképpen - jóval több egy egyszerű konferenciakötetnél, amelyben az egyes előadások követik egymást egy szerkesztői elő- vagy utószóval, amely valami egységes mondanivalót próbál bemutatni a változatos, esetleg egymástól divergáló elképzelésekből. Benda József ehelyett egy könyvnyi terjedelmű saját szövegbe építette bele az előadóknak a kötet számára átdolgozott előadásait.

Az írások bemutatják a mai demográfiai válság kialakulásának történetét, annak lehetséges okait, s ezek alapján a lehetséges megoldásokat. Ez utóbbiból látszik, hogy milyen fogas problémáról van szó, mert egyrészt nyilvánvalóvá válik, hogy nincs egyetlen csodafegyver, amellyel meg lehetne fordítani a népességfogyás tendenciáját, másrészt az egyes szerzők egyedi javaslatai nagyon különböző szinten vannak kidolgozva, s nem biztos, hogy mindegyik a jó oldaláról ragadja meg a problémát. A kötet egyik központi javaslata például a hivatásos szülők „rendszerbe iktatása". Ez teljesen logikusnak tűnik, hiszen ha valakinek nincs gyereke, akkor azt kompenzálni lehet azzal, ha másoknak viszont sok van, de akkor ezt ösztönözni kell. Ugyanakkor itt sok szempontot kell figyelembe venni. Egyrészt fontos, hogy a gyermek mit lát a szüleitől, hogy azok mivel foglalkoznak. Fontos, hogy azt lássa, hogy azok nemcsak gyermeket nevelnek, hanem dolgoznak is, tehát nem lehet mindkét szülő főállásban az. Másrészt viszont ehhez hatalmas források kellenek, amelyeket valahonnét máshonnét kell elvonni, s nagysága miatt meg is kell jelölni, hogy honnét. Ilyen nagyságrendben már nem engedhető meg, hogy máshol pazarolják el azokat. Ehhez viszont az kell, hogy az egyes területeket egymással összefüggésben tárgyaljuk. Logikusan adódik a források átcsoportosítására a nyugdíj, serről szó is esik a kötet több tanulmányában. Ezek azonban még továbbfejlesztésre szorulnak.

Én magam már régóta foglalkozom a modern nyugdíjrendszer születési hibájával, hogy az a gyermeknevelés hasznát – annak beérése után - úgy osztja szét az annak idején érintett, most viszont már nyugdíjas népesség között, hogy vagy egyáltalán nem vagy csak érintőlegesen veszi figyelembe a gyermeknevelési erőfeszítéseket, amivel valószínűleg nagyban hozzájárult a demográfiai lejtmenethez. Magyarországon ezt a problémát sok szakértő - részben egymástól függetlenül - felfedezte, akik közül többen is előadtak az említett konferencián (Botos házaspár, Giday András és Szegő Szilvia, illetve a téma világszerte legelső felvetője, Demény Pál). Azonban az a konklúzió, hogy ezen a helyzeten úgy kell segíteni, hogy mostantól a mostani nyugdíjasok a gyermeknevelésért plusznyugdíjat kapnak, valószínűleg a szűkös erőforrások el­ pazarlását jelentené, mindenfajta érdemi demográfiai jutalom nélkül. Az pedig a szűkös erőforrások racionális elosztása miatt nem tartható, hogy - a jelenlegi helyzethez hasonlóan - a gyermeknevelés hasznát azok is learassák, akik ahhoz nem járultak hozzá. A megfelelő megoldáshoz - hitem szerint - a probléma mélyebb elemzésére és sokkal jobban átgondolt módszerekre van szükség.

A problémafelvetés azonban megvan, s a remélhetőleg megjelenő következő kötetekben tovább lehet finomítani az itt felvetett gondolatokat, elhagyni egyes vonalakat, továbbfejleszteni másokat, s szervesebben összekötni az egyes, egyelő: e még külön vágányon futó elképzeléseket.

Forrás: Magyar Hírlap

2020. július
Koncz Katalin
 

Recenzió a Jövőnk a gyermek. Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához című könyvről

Összefoglalás

A Benda József és Báger Gusztáv által szerkesztett, gazdagon illusztrált könyv egyedülállóan sokoldalú vizsgálat hazánk népesedési problémájának komplex, multidiszciplináris feltérképezésére, átfogó megoldási javaslati rendszer megfogalmazására a népességfogyás megállítására. Minden sora a népünk megmaradásáért, fizikai, szellemi és lelki egészségéért való aggódásról szól, és tudományosan megalapozott, megvalósítható megoldást keres. Egyedülálló az alkalmazott módszer is: nagy létszámú közismert tudós, kutató és gyakorlati szakember együttműködésének eredménye a kiterjedt tényanyagra épülő, ötletgazdag javaslati rendszer. A megoldandó feladatok sokaságát a stratégiából kiindulva, rövid, közép- és hosszabb távra alapozott logikus rendszerbe foglalja.

Kulcsszavak: termékenység, gyermekvállalás, népességfogyás, népességgyarapodás, családtámogatás

Még egy jól felszerelt és tudományos munkatársakkal bőven ellátott kutatóintézet számára is közösséget próbáló feladatot vállalt Benda József szerzőtársaival. A legfontosabb társadalmi sorskérdéssel, a nemzet megmaradásának feltételeivel foglalkozik, és megvalósítható megoldások széles tárházát kínálja. A könyv tudományos igényű munka, felkészült szakértők széles körének közreműködésével és bőséges szakirodalom feldolgozásával. Arra a nehéz feladatra vállalkozik, hogy mind a döntéshozók különböző szintjeit, mind a gazdasági vezetőket, mind a nemzet sorsa iránt érdeklődő és a súlyos társadalmi probléma megoldásában tevőlegesen részt vállalni kívánó olvasóközönséget bevonja a nemzet sorsát érintő feladat megoldásába. A tudományos közelítés fenntartása mellett minden olvasói réteg számára érthető és élvezhető stílusban szól a sokoldalú, sok szálon összefüggő népesedési kérdésről.

Megközelítésének két sarokköve a szemléletváltás igénye és a transzdiszciplinaritás érvényesítése. A Szakértői Műhely több mint kétszáz közreműködő részvételével csaknem minden, a népesedési probléma megvilágítására és megoldásának közelítésére alkalmas tudomány ismeretanyagát alkalmazva fogalmazza meg következtetéseit és javaslatait.

Kihívás, helyzetkép

A könyv első fejezete a demográfiai folyamatok alakulásának múltját és jelenét, a demográfiai válság kialakulásának okait mutatja be. Statisztikai adatok sokaságával igazolja, hogy a hazai demográfiai feltételek kedvezőtlenek a népesség fogyása és összetétele szempontjából. A születések száma csökken, a népesség elöregedése gyorsul.

A könyv a termékenység alakulására és okainak elemzésére helyezi a hangsúlyt. Bemutatja a népességfogyás és a demográfiai problémák egyéb vetületeit lekicsinylő narratívákat, a bevezetett családpolitikai intézkedések hatását, a kedvezőtlen korstruktúra gazdasági következményeit. Rámutat, hogy a jelenlegi születési arányszámok mellett a népesség drasztikus fogyása következik be, ezért azonnal cselekedni kell! A könyv főhajtás Fekete Gyula emléke előtt, aki már a hetvenes években felhívta a figyelmet a kedvezőtlen demográfiai folyamat következményeire, kitéve magát a felkészületlen, tudatlan, a nemzet sorsára érzéketlenek sokszor elfogadhatatlan stílusban megfogalmazott kritikáinak, gúnyolásának. Pedig akkor még több évtized állt rendelkezésre a hatékony cselekvésre, a kedvezőtlen trend megfordítására. A könyv szerzői szerint ma már két év sem elég „egy valódi eredményt felmutató program megvalósítására” (34. o.).

A családtámogatási rendszerek történeti áttekintését követően jut el a könyv napjaink sokoldalú intézkedéseinek bemutatásához. A közelmúltban hozott családbarát intézkedések elismerése mellett rámutat: „ahhoz, hogy lényeges elmozdulás történhessen, a mélyebb okok megértésére épülő, komplex és sokoldalú, átgondolt stratégiára van szükség” (55. o.). És teszem hozzá, több évtizedes mulasztások következményeinek a felszámolására. Szinte megoldhatatlannak tűnik a feladat. Vannak szerzők, akik hazai népesedési forrásokra támaszkodva nem is tudják/kívánják orvosolni a népességfogyást és a kedvezőtlen korstruktúra problémáját, a migráció támogatására alapoznak. A könyv szerzői cáfolják ezt a kishitűséget, kidolgozott rövid, közép- és hosszabb távon megoldandó javaslataik reményre jogosítanak.

A gyermeknemzéshez két egészséges felnőtt, egy férfi és egy nő egymást szerető, egymásért harmóniában élő együttműködésére van szükség. De vajon menynyire egészséges hazánkban a felnőttek párkapcsolata, és ha fellelhetők hiányosságok, azoknak a hátterében milyen okok munkálnak? A könyv alapvető érdeme, hogy a demográfusok többségének szemléletmódján túllépve az okok mélyreható feltérképezésére vállalkozik. A népesedési folyamataink kedvezőtlen alakulásának okait vizsgálva a mai felnőtt generációk testi, lelki, szellemi egészségének vizsgálatára helyezi a hangsúlyt, amelyben a szocializáció folyamata döntő szerepet játszik. Bemutatja azt a hosszú távon érvényesülő, hatásaiban szerteágazó rendszert, amelyben a szocializáció – és egyéb jelenségek, mint a családok kohéziójának rombolása, a közösségi kapcsolatrendszer szétzilálása, gazdasági kényszerpályák működtetése – következményeként hogyan jött létre népességünk alacsony szintű cselekvési késztetése, a negatív érzelmeket, a bizalmatlanságot hordozó lelkiség, a fenyegetettségben, a reménytelenségben és a félelemben élők nemzedéke (91. o.).

Az eltérő történelmi, társadalmi, gazdasági körülmények között szocializálódott nemzedékek három csoportját különböztetik meg a szerzők. Vizsgálják a három nemzedék házasságának és termékenységének jellemzőit, nagy hangsúlyt fektetve a nemzedékek korai kapcsolati, biztonságos kötődési mintáira. A „csalódott” nemzedéket a tömegesen bölcsődékben nevelkedett szülők alkotják, akik nem rendelkeznek olyan egészséges kapcsolati mintával, amely a csecsemők gondozásához nélkülözhetetlen. A „kötődési képességhiányos” nemzedék kapcsolatépítési problémái az alacsony házasodási kedvben és a magas válási arányban jelennek meg. A „ne bízz senkiben” nemzedék „súlyos lelki traumák csapdájába dermedt” (85. o.). Megjelent és terjed a szinglilét és a gyermektelenség propagálása, tudatos vállalása. A különböző generációk ezeket a mintákat adták/adják át a következő nemzedéknek. Az elemzés nyomán érthetővé válik az a történelmi, társadalmi folyamat, amely napjainkra az alacsony gyermekvállalási késztetéshez vezet a népesség jelentős részében.

A gyógyulás útja, a megoldások iránya

A második és harmadik fejezet a sürgető feladatok indoklására és a gyorsan megoldható feladatok egymással összefüggő rendszerére helyezi a hangsúlyt. A népesedési folyamatok vizsgálata igazolta, hogy a kedvezőtlen trend megfordítása komplex intézkedéssorozatot igényel, amelynek vezérelve a „Nemzeti Népesedési Stratégia” (97. o.). A stratégia megfogalmazása a népesség egészséges fizikai, szellemi és lelki állapotának megteremtését, fenntartását és fejlesztését szolgálja. A multidiszciplináris elemzések bizonyították, hogy a nemzet megmaradásának, fizikai, lelki és szellemi épülésének kulcskérdése a csecsemőgondozás és gyermeknevelés minősége. A stratégia megvalósításához szükséges intézkedéseket rövid, közép- és hosszú távon megoldandó feladatok rendszere köré szervezi, melyek a fejezet elején megfogalmazott tézisek gyakorlati megvalósítását és a megvalósítás feltételrendszerét tartalmazzák.

A szerzők nem mulasztják el a stratégia megvalósítását célzó anyagi és intézményi feltételek áttekintését, ezúttal is hangsúlyozva az idő sürgetését, a lépéshátrány korrigálásának azonnali szükségletét. Kidolgozzák a feladatok végrehajtására, megszervezésére, koordinálására alkalmas intézeti hátteret (Család- és Közösségfejlesztő Intézet). Az intézet a különböző tudományágak ismereteivel rendelkező csapat együttműködésével segítheti a komplex program gyakorlati megvalósítását. Feladatai közé tartozik a képzés, fejlesztés is, ami az ismert korszerű oktatási és ismeretterjesztési módszereket hasznosítja. Az intézet együttműködik a megszervezendő megyei hálózattal (Család- és Közösségfejlesztő Szolgálat), melynek missziója a családalapítás, gyermekvállalás feltételeinek személyre szóló támogatása helyi szinten. Funkciója a családok védelme, támogatása, az életvitelükben fellépő problémák megoldásának segítése. Már meglévő intézményekre épülhet, kapcsolatot teremt a helyi tudományos testületekkel, egyetemekkel, civil szervezetekkel, egyházakkal. A lehetséges együttműködésre példaként bemutatja az Eötvös Loránd Tudományegyetemen létrehozandó Demográfiai Intézet tervét.

Hivatásos szülők életpályamodellje

A rövid távon megoldandó feladatok középpontjában a Hivatásos Szülők életpályamodellje (HISZÜK) áll. A jelenlegi társadalmi, gazdasági gyakorlat nagymértékű egyenlőtlenséget teremt a gyermeket, több gyermeket vállaló családok hátrányára, ami rendkívül igazságtalan. Szegénységgel honorálja a nemzet fennmaradásáért munkálkodó családokat. A javaslat arra a gyakorlati tapasztalatra épít, hogy a modern kori karrierorientációk közül a családok egy része, ha tehetné, a családgondozás elsődlegessége mellett döntene (családi karrier). Szívesen szabadulna a kettős teher (keresőmunka és családellátás) okozta feszültségtől, amely a családok stabilitását is veszélyezteti, ezzel szűkíti a gyermekvállalás esélyét. Ez a társadalmi réteg szívesen szentelné munkáját kizárólagosan a gyermeknevelésnek, amíg a gyerekeik önálló egzisztencia megteremtésére képesek. Korábbi felmérések is alátámasztják, hogy ez a társadalmi réteg elsősorban anyagi megfontolásokból nem képes ezen igényének a kielégítésére. A család nem nélkülözheti a két kereső jövedelmét, a párok munkaerőpiaci integrációja életfeltételük megteremtésének záloga.

Ennek a jelenleg diszkriminált rétegnek nyújt karrierstratégiát a könyvben részletesen kidolgozott javaslat, a Hivatásos Szülők program (HISZÜK). A program a 35–45 éves korosztályra építi nemzetmentő programját, az utolsó korosztályra, amelyik még viszonylag elég nagy ahhoz, hogy a szülőképes kor határához közeledve, megfelelő feltételek esetén, realizálhatja gyermekvállalási szándékát. A korosztály élethelyzetének, motivációjának megismerésére a szerzők reprezentatív felmérést végeznek. Ennek eredménye igazolja, hogy a még szülőképes korú nők és családjaik egynegyede megfelelő feltételek megléte esetén „nyitott a gyermekvállalásra”, vállalkozna családbővítésre. Számításaik szerint ez 400 ezer főt jelenthet.

Az időközben megjelent kritikák miatt és a félreértések elkerülése végett fontos hangsúlyozni, hogy a program választási lehetőséget kínál, semmilyen pressziót nem tartalmaz, szándékában sem. Életpályamodellként kínálja, fizetett munkaként ismeri el a gyermek gondozását, oktatását, nevelését. A részletes elemzés során a szerzők számításokkal bizonyítják, hogy a modell alkalmazása társadalmi és egyéni szempontból egyaránt gazdaságos, és megfordíthatja a népességfogyás trendjét, amely a nemzet fennmaradása szempontjából létkérdés. A program azonnali alkalmazásra kész alternatívát kínál, minden részletében kidolgozott, átgondolt. Méltányos fizetést biztosít a harmadik gyermek megszületésétől az egyik szülő számára, az ötödik gyermektől mindkét szülő számára. A modell bevezetése biztosítja a kisgyermekkori kötődés megteremtését célzó, személyre szóló nevelést, a boldog gyermekkort, ami az egészséges személyiség kialakulásának feltétele. Átgondolt rendszere a munkaerőpiaci foglalkoztatással azonos feltételeket tart kívánatosnak a folyamat teljes spektrumában: a kiválasztás, a teljesítményértékelés, a képzés, továbbképzés, újbóli munkaerőpiaci integráció terén. A kutatócsoport bemutatja a program megvalósításához szükséges intézményi hátteret. Megalapozott számításokat végez a megvalósítás költségkihatása tekintetében, szakszerű kockázatelemzést végez. A javasolt jövedelmet összeveti a jelenlegi juttatásokkal, hogy bizonyítsa a program költséghatékonyságát is. Elemzi a program várható társadalmi hasznát, közöttük az elnéptelenedő települések fejlesztését, aminek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A hatáselemzés keretében sorrendbe állított javaslatok és a „legrövidebb idő alatt a legerőteljesebb hatás” szellemében a Hivatásos Szülők életpályamodellt, majd a Nemzeti Lakásprogram bevezetését ajánlják (271. o.).

A negyedik fejezet a középtávon ható javaslatokat mutatja be. Az alábbi ismertetés csupán figyelemfelkeltő lehet, mert olyan sokféle, sokrétű javaslati rendszer jelenik meg a könyvben, amit felsorolni lehetetlen, messze meghaladná a rendelkezésre álló terjedelmet. A témák szakértői minden javaslati rendszer bemutatása előtt alapos helyzetértékelés keretében ismertetik a jelenleg érvényes intézkedéseket, és hasznos kiegészítéseket fogalmaznak meg a termékenység növelése céljából. Elemzik javaslataik bevezetésének feltételeit és várható következményeit, társadalmi hasznát, költséghatását. Szembenéznek a változtatás nehézségeivel. Az adóösztönzők és a családtámogatási rendszer kiegészítését, hatékony lakásprogramot, szülőkötvény és társadalombiztosítási kötvény bevezetését javasolják.

Adóösztönzők

A szakértők az adórendszer három csoportjával foglalkoznak: a gazdálkodó szervezetekre, a lakosságra és a fogyasztókra háruló adókkal. Bemutatják az európai viszonylatban is méltányolható hazai családtámogatási rendszert, és számos nemzetközi gyakorlatot mutatnak be. Ennek célja a jó gyakorlatok átültetése a sajátos hazai viszonyok körülményeire. A jelenlegi családtámogatási adóösztönzők megtartása mellett a termékenységet befolyásoló újabb intézkedéseket javasolnak. Ilyenek például az önfoglalkoztatók adókönnyítése, a személyi jövedelemadó adminisztratív terheinek csökkentése, az európai viszonylatban is magas áfa csökkentése a családok fogyasztásban jelentős szerepet játszó termékekre. A bérek közterheinek csökkentését tartják kívánatosnak.

Lakásprogram

Az egyik legfontosabb, termékenységet befolyásoló tényező a lakhatás lehetőségének a jelenleginél kedvezőbb megoldása. A fiatalok lakásproblémájának megoldását korlátozza, hogy kevés lakás épül, a jövedelmekhez képest túl drágán. Megtakarítások hiányában hitel igénybevételére van szükség, amelynek – tapasztalhattuk – nagy a kockázata. A javasolt lakásprogramot a szakértő a jelenlegi helyzet elemzésére építi. A családtámogatási célú lakáshoz jutás kedvező előzménye az eredeti CSOK és bővített változata, aminek további korrekcióját javasolja. A bemutatott lakáskoncepció a differenciált igények differenciált kielégítését szolgálja. Egyaránt támogatja a saját tulajdon elismerését és a bérlakásprogram kialakítását, a fiatalok önálló otthonteremtését, a többgenerációs együttélést, a kitermelhető saját erő és a kezelhető és fizethető hitel kombinálását, a hagyományos közösségi építési formák (kaláka) korszerű formájának felhasználását, az üresen álló ingatlanok hasznosítási lehetőségeit, korszerű építési technológiák alkalmazását. A program alkalmas az elnéptelenedő települések újjáélesztésére, ami számtalan előnye mellett a lakosság egyenletesebb eloszlásának helyreállítását szolgálja. Az állam, az önkormányzatok, a munkáltató bevonását megvalósíthatónak tartja.

Szülőkötvény

Jelenleg a gyermeket, de leginkább a több gyermeket nevelő szülők súlyos hátrányokat szenvednek el. Ez érthetően csökkenti a gyermekvállalási kedvet, ami különösen felerősödött a média által is táplált korlátlan és sokszor értelmetlen fogyasztói igények szándékos túlhajtásában, a szinglilét és gyermektelenség reklámozásában, a hagyományos családforma támadásában. A társadalmi normává váló fogyasztói versenyből nem szívesen maradnak ki a fiatalok. Ez a jelenség ismét más oldalról igazolja a kívánatos kultúraváltást, ami azonban önmagától, kellő motiváció nélkül nem mehet végbe. Egyszerűbben: csökkenteni szükséges a gyermekszámtól függő szegénység kockázatát mind a jövedelmek, mind a nyugdíjak vonatkozásában. Erre javasolja a szakértő a „Szülőkötvény” bevezetését. A Szülőkötvényen gyűjtött, a befizetésekkel és az állami támogatásokkal növelt összeg a szülők nyugdíjas éveiben nyújt kiegészítő jövedelmet. Az állami támogatás mértéke a javaslat szerint a gyermekszámtól függ.

Társadalombiztosítási kötvény

A gyermekes családok nem csupán a jövedelemtermelésben és az alacsonyabb nyugdíjakban szenvednek el hátrányt, hanem a gyengébb munkaerőpiaci pozícióban, a munkanélküliségi veszélyeztetettségben, a feltételezhetően magasabb egészségkockázatban, a családellátás nagyobb költségei miatt a tőkefelhalmozás és megtakarítás elégtelensége terén. Mindezek munkanélküliség esetén megoldhatatlan problémát jelentenek a gyermekes családoknak. Az állásvesztés nem csupán jövedelemkiesést jelent, hanem társadalombiztosítási hátrányt is. Ezt a hátrány orvosolhatja a szakértő által kidolgozott „Társadalombiztosítási kötvény” bevezetése, amely csökkentené a bizonytalanság kockázatát. A Társadalombiztosítási kötvény a minimálbér szintjén garantálja a nyugdíj- és egészségbiztosítást, amely megvásárolható, és állásvesztés esetén megváltható érvényes szolgálati időre és egészségellátásra.

Az ötödik fejezet a hosszú távon ható javaslatokkal foglalkozik, a gyermekeket nevelő családok hátrányának megszüntetését célozzák, a megtermelt nemzeti jövedelem újraelosztása útján. A szerzők bemutatják a gyermeknevelést középpontba állító újraelosztási elveket, és az elvek megvalósításának gyakorlati működtetését. A nevelt gyermekek számával összefüggő szegénységkockázat csökkentését célozza a jövedelemátcsoportosítás rendszere a nagycsaládosok javára. A nyugdíjrendszer átalakítására tett javaslat figyelembe veszi a felnevelt gyermekek számát, a felnevelt gyermekek befizetései után járó gyermekfedezeti nyugdíjrész beépítését javasolja. A gyermekfedezeti nyugdíjrendszer olyan nyugdíj-kiegészítést biztosít, amely elismeri a felnevelt gyermekek által nyújtott teljesítményt.

A nemzeti jövedelem újraelosztása a gyermekes családok jövedelemhátrányát hivatott csökkenteni. Ez a hátrány csak a társadalom és gazdaság alapjaiban történő megváltoztatását igényli, egy gyermek- és családközpontú gazdaság és társadalom megteremtését. Mivel a gyerekes családok fogyasztási kosara eltér az egyedülálló, magas jövedelműekétől, a gyermekes családok jövedelempozíciójának javítása a kívánatos termelési szerkezetet is módosítja.

A gyermekek számának csökkenése, a társadalom elöregedése értelemszerűen a nyugdíjrendszer fedezettségét veszélyezteti. A nyugdíjrendszer kívánatos átalakításának iránya a szakértő szerint a felnevelt gyermekek számának figyelembevétele egy pontozásos rendszer bevezetése útján. A „gyermekfedezeti nyugdíjalap” a gyermekek utáni nyugdíjkiegészítés forrása. A hosszú távú javaslatok között szerepel a bérek közterheinek csökkentése, amelyek európai összehasonlításban is magasak. Elemzi a magas közterhek számtalan káros következményét: fenntartja a nettó bérek, ezzel együtt a nyugdíjak alacsony szintjét, negatívan befolyásolja a versenyképességet, működteti a fekete- és szürkegazdaságot, hozzájárul az „agyelszíváshoz”. Látható, hogy egy komplex, egymással összefüggő, egymás hatásait erősítő folyamatról van szó, ezért a megoldás is komplex stratégiaváltást és kultúraváltást követel.

A javaslatok sokaságát nehéz összefüggéseiben látni, ezért nagyon hasznos a Megoldások áttekintő táblázatának (VI. fejezet) közreadása. A táblázat logikus rendbe foglalja a „problémákat, a kihívásokat, az elvi megoldásokat, a gyakorlati intézkedéseket és a becsült költségeket” (261–270. o.).

A széles körű tényfeltárás és javaslati rendszer rövid, lényegre törő áttekintését nyújtja az Összefoglalás és következtetések (VII. fejezet). Csokorba gyűjti az elemzés során szerteágazó ismereteket, megfogalmazza a koncepcionális alapelveket és a megvalósítás módszereit. Megfogalmazza az elemzés következtetésének lényegét: „…jövőnk a csecsemőgondozás függvénye” (276. o.).

Kiegészítő információk

A Mellékletek kiegészítés az alapanyag ismereteinek kiegészítését, alátámasztását tartalmazza. Bemutatja a részt vevő szakértőket, jelezve foglalkozásukat, beosztásukat, valamint a záró konferencia előadóit. Tartalmazza a résztanulmányokhoz és a konferencia-előadásokhoz kapcsolódó szakértői elemzéseket, a javaslatokkal szemben megfogalmazott kritikákat, a felmerült problémákat, vitapontokat, ellenérveket. Részletezi az alkotás egyedülálló folyamatát, koncepcióját, módszertanát, szervezésének részleteit. A transzdiszciplinaritást képviselő több mint kétszáz fős alkotóközösség a szervezetfejlesztés módszertanával építkezik „több mint hároméves intenzív teammunkával” (303. o.). A Benda József által kialakított és szabadalommal védett humanisztikus kooperatív tanulás algoritmusait alkalmazza (310. o.). Az új módszertani kultúra a tudás megsokszorozását, egy új tudásbázist teremt. A Függelék (XI. fejezet) informatív statisztikai táblázatokat, konkrét programokat, esettanulmányokat és a műhelymunka kellékeit mutatja be.

Az elemzés fő megállapításaival és a javaslatokkal maradéktalanul egyetértek. A formai kivitelezés szerzői ízlés kérdése, amivel nem érdemes foglalkozni. Végigolvasva a könyvet, bizonyítva látom, hogy még egy jól felszerelt és tudományos munkatársakkal bőven ellátott kutatóintézet számára is közösséget próbáló feladatot oldott meg Benda József a szerzőtársaival, magas tudományos színvonalon és élvezetes olvasmányként. És hogy mennyire kreatív és használható javaslati rendszert kínál, arra bizonyíték, hogy a jelenlegi tragikus helyzet következményeként várható munkanélküliség részbeni levezetéséhez is megfelelő alternatívát kínál a HISZÜK életpályamodell bevezetése és a javasolt lakásprogram gazdaságot élénkítő hatása.

Báger Gusztáv – Benda József (szerk.): Jövőnk a gyermek. Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 2019, 430 oldal.

Forrás: Polgári Szemle