A kötet főbb üzeneteit összefoglaló Magyar Nemzet idézi Kovács Árpádot, a Költségvetési Tanács elnökét, aki szerint "a gyermekvállalási hajlandóság javulása nélkül Magyarországon nincs derűs jövő".

"A népességgyarapodás társadalmi programjához adalékokat szolgáltatni hivatott könyv anyagában az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely több mint kétszáz szakértőjének mintegy hároméves munkája csapódik le, akik nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy tervet dolgozzanak ki Magyarország népesedési helyzetének javítására" - fogalmaz a lap. Ezért tehát nem kizárt, hogy a kormány ezek közül a javaslatok közül inspirálódik, amikor a demográfiai kérdések újra napirendre kerülnek.

Többek között ezeket javasolják a tanulmánykötet szakértő szerzői:

1. Ütemtervük első szakaszában család- és közösségfejlesztő minisztérium felállítása, a Hivatásos szülők életpályamodell bevezetése, és országos, illetve helyi szintű demográfiai stratégiák kidolgozása szerepel.
2. Középtávon többek között nemzeti lakásprogram elindítását, gyermekek vállalása esetén járó nyugdíj-kiegészítést, szülőkötvények kibocsátását és új adóösztönzők bevezetését javasolják.
3. A hosszú távon megvalósítható tervek között pedig olyan javaslatok szerepelnek, mint a az iskola működésének átalakítása vagy a tb-finanszírozás reformja.

Az első körben bevezethető intézkedés között szerepel a Hivatásos szülők életpályamodell (Hiszük), ami elsősorban azok ösztönzését szolgálná, akiket karrierjük építésénél jobban motivál a családjukkal való törődés. Ennek értelmében a hivatásos szülők harmadik vagy több gyermek vállalásáért cserébe méltányos jövedelemre lennének jogosultak. Demény Pál demográfusprofesszor ennek a lépésnek a veszélyeire is felhívta a figyelmet. Az életpályamodellben résztvevő nők száma a szülőképes és dolgozó nők számához viszonyítva minden bizonnyal alacsony volna, ezért Demény Pál értékelése szerint nem várható hirtelen baby boom-szerű eredmény az elképzeléstől, mivel abban minden bizonnyal túl kevés nő venne részt. A Hiszük életpályamodellel szemben Demény Pál inkább a teljes támogatottságú anyaság bevezetését tartaná kívánatosnak. Ez azt jelentené, hogy a négy vagy több kiskorú gyermeket nevelő anyáknak alanyi jogon járna egy méltányos javadalmazás, és annyiban különbözik a Hiszük életpályamodelltől, hogy csak a már valóban megszületett negyedik gyermek után járna.

A napilap arról is beszámol, hogy a Hiszük életpályamodell mellett a kötetben szerepelnek további javaslatok is. Külön kiemeli

a választójog kiskorúakra való kiterjesztésének ötletét, amit a gyermekek nagykorúvá válásáig az anyjuk, vagy indokolt esetben nevelőjük gyakorolna.

Emellett előhozza a kötet a korábban már többször felmerült nyugdíjreform javaslatát, ami a nyugdíj összegét a gyermekek számával kötné össze.

Forrás: portfolio.hu

Megállítható-e a magyarság lélekszámának fogyása? Erre a kérdésre keresi a választ a Jövőnk a gyermek című tanulmánykötet, amely az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely munkájából született meg. A könyv átfogó elemzést ad hazánk demográfiai kilátásairól, és számos újító ötletet tartalmaz a negatív népesedési kilátások javítására. Számos diszciplína szakértőinek javaslatai a nyugdíjpolitikától az oktatási és lakhatási kérdéseken át egészen a foglalkoztatáspolitikai kérdésekig mutatják be, milyen elképzelések és törekvések léteznek a születésszám növelésére.

„A gyermekvállalási hajlandóság javulása nélkül Magyarországon nincs derűs jövő” – fogalmaz Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke a Jövőnk a gyermek című tanulmánykötethez írt ajánlásában. A népességgyarapodás társadalmi programjához adalékokat szolgáltatni hivatott könyv anyagában az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely több mint kétszáz szakértőjének mintegy hároméves munkája csapódik le, akik nem kisebb feladatra vállalkoztak, mint hogy tervet dolgozzanak ki Magyarország népesedési helyzetének javítására.

Ötmillióan lehetünk

A probléma léptéke nem csekély: egyes számítások szerint 2100-ra ötmillió körülire csökkenhet hazánk népessége, feltéve, hogy nem történik jelentős változás a gyermekvállalás mértékében és a bevándorlási egyensúly is változatlan marad.

A jelenlegi 1,5 körüli termékenységi ráta fenntartása „olyan demográfiai következményekkel járna, melyek elfogadhatatlannak tekinthetők” – állapítja meg Demény Pál világhírű demográfus is a kötetben szereplő írásában. Ezért, mint Kovács Árpád összefoglalja, a kötet szerzőinek törekvése mögött a nemes értékvállalás mellett igencsak racionális, érdekközpontú gondolat is meghúzódik. A problémát pedig csak tovább árnyalja, hogy amint Bagdy Emőke írja: „A népesedéspolitika nem csupán létszámnövelési, mennyiségi kérdés, hanem az emberi minőség következményével jár együtt, hogy a vágyott, a megszülető és a családban felnevelkedő gyermekekből egészséges és boldog felnőtt válhassék.”

A kötet összeállítói kiemelik, a népesedési probléma gyökerei meglátásuk szerint két tényezőcsoportra vezethetők vissza. Az 1950-es évektől megvalósított női munkavállalás kiterjesztésére, valamint a jövő generáció felnevelési költségeinek túlzott mértékű családokra való terhelésére.

Ratkó-unokák

A Jövőnk a gyermek tanulmánykötet szerzőgárdája rendkívüli alapossággal, több szempontból vizsgálva járja körül hazánk demográfiai problémáit. A makrogazdasági, adópolitikai, társadalombiztosítási, államháztartási, foglalkoztatáspolitikai, lakáspolitikai, monetáris politikai mellett a településpolitikával vagy a migráció kérdéskörével foglalkozó megközelítéseket is találni a gyűjteményben.

A szerzők az időtényezőre különös hangsúlyt helyeztek, kiemelve a még pár évig szülőképes korban lévő utolsó nagyobb lélekszámú generáció, a ma 35-45 éves, úgynevezett Ratkó-unokák gyermekvállalása segítése fontosságát. Jelentős demográfiai tartalékot rejt ez a korosztály, ugyanis egy, a Nézőpont Intézet közreműködésével 2017-ben készített kutatás adatai szerint, mintegy 25 százalékuk – ami közel négyszázezer embert jelent – szeretne még egy gyermeket vállalni.

Lényeges elvárás az is, hogy a vágyott kicsikből egészséges és boldog felnőttek legyenek
Fotó: Havran Zoltán

Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szakértői Műhely munkatársai sokrétű javaslataikat kronológiai szempontok szerint rendezve foglalták össze. Ütemtervük első szakaszában család- és közösségfejlesztő minisztérium felállítása, a Hivatásos szülők életpályamodell bevezetése, és országos, illetve helyi szintű demográfiai stratégiák kidolgozása szerepel. Középtávon többek között nemzeti lakásprogram elindítását, gyermekek vállalása esetén járó nyugdíj-kiegészítést, szülőkötvények kibocsátását és új adóösztönzők bevezetését javasolják a döntéshozóknak. A hosszú távon megvalósítható tervek között pedig olyan javaslatok szerepelnek, mint a az iskola működésének átalakítása vagy a tb-finanszírozás reformja.

A kötet talán leginkább hangsúlyozott, a szerkesztők által azonnal megvalósíthatónak ítélt és gyors bevezetésre ajánlott javaslata a Hivatásos szülők életpályamodell (Hiszük), ami elsősorban azok ösztönzését szolgálná, akiket karrierjük építésénél jobban motivál a családjukkal való törődés. A javaslat lényege, hogy a hivatásos szülők harmadik vagy több gyermek vállalásáért cserébe méltányos jövedelemre lennének jogosultak. Ezt a lehetőséget azonban egy megfelelő képzési és felkészítési folyamat után biztosítanák csak számukra.

Először együtt az új család. Szakértők további ösztönző eszközöket javasolnak a népességfogyás megállítására
Fotó: MTI Fotó: Kovács Attila

Méltányos javadalmazás

A Hiszük életpályamodell ugyanakkor számos problémát is fölvet, amelyeket a kötetben szereplő, tanulmányozásra felkért szaktekintélyek is megemlítenek. Demény Pál demográfusprofesszor megemlíti, hogy az életpályamodellben résztvevő nők száma a szülőképes és dolgozó nők számához viszonyítva minden bizonnyal alacsony volna. „A magas női foglalkoztatottsági arány modern államokban általános és általánosan elfogadott jelenség” – írja a szakértő, aki szerint ez a képlet a következő évtizedekben aligha fog változni. Ezért Demény Pál értékelése szerint nem várható hirtelen baby boom-szerű eredmény az elképzeléstől, mivel abban minden bizonnyal túl kevés nő venne részt. A Hiszük életpályamodellel szemben Demény Pál inkább a teljes támogatottságú anyaság bevezetését tartaná kívánatosnak.

Ez utóbbi elképzelés szerint a négy vagy több kiskorú gyermeket nevelő anyáknak alanyi jogon járna egy méltányos javadalmazás, és annyiban különbözik a Hiszük életpályamodelltől, hogy csak a már valóban megszületett negyedik gyermek után járna.

A Hiszük életpályamodell szorgalmazása mellett számos egyéb, megfontolásra érdemes javaslat is szerepel a Jövőnk a gyermek tanulmánykötetben. Közülük külön említésre érdemes a választójog kiskorúakra való kiterjesztésének ötlete, amit a gyermekek nagykorúvá válásáig az anyjuk, vagy indokolt esetben nevelőjük gyakorolna. Emellett szerepel a kötetben az öregkori anyagi biztonságot a sikeresen felnevelt gyermekek számával összekötő nyugdíjreform ötlete is.

Forrás: Magyar Nemzet

Megjelent egy rendkívül gazdag tényanyagra épülő és megvalósítható javaslatok – nem túlzás – százait felsorakoztató könyv, a Jövőnk a gyermek. Ha komolyan vesszük a hazai népességfogyás megállításának elsőrendű, égető szükségességét, akkor ezt a tényanyagot kellene visszhangoznia a sajtónak és a civil szervezeteknek. Úgy vélem, hogy csak a nagycsaládok életre hívása, felélesztése kínálná a népességfogyás megállítását.

A többgyermekes családok terjedését szolgálná a Hivatásos szülő program. Az ötlet nem új, hasonló gondolatok újra és újra felröppennek a nemzetközi térben. A tudományosan megalapozott elemzésre épített, azonnali alkalmazásra kész, a gyakorlati megvalósítás feltételeit minden részletében kidolgozott, átgondolt alternatívát kínáló rendszer egyedülálló. Megoldást kínál népünk megmaradására, fizikai, szellemi és lelki egészségének megőrzésére.

A gyökeres változást, a riasz­tó trend megfordítását kizárólag a nagycsalád elterjesztése biztosítaná, a feladatra vállalkozó szülői réteg bevonásával. Ennek feltétele annak a kiáltó egyenlőtlenséget teremtő társadalmi, gazdasági gyakorlatnak a felszámolása, kompenzálása, amit a több gyermeket vállaló családok elszenvednek. Azon kívül, hogy ez a diszkrimináció (amire az emberi jogok védelmét felkaroló szervezetek más esetekben igen érzékenyek – helyesen) rendkívül igazságtalan, alapvető emberi jogaikban korlátozza a több gyermek felnevelését vállaló szülőket, és lehetetlenné teszi a népességfogyás megállítását. Szegénységgel honorálja a nemzet fennmaradásáért munkálkodó családokat.

A javaslat arra a gyakorlati tapasztalatra épít, hogy a modern kori karrierorientációk közül a családok egy része, ha tehetné, a családgondozás elsődlegessége mellett döntene (családi karrier). Szívesen szabadulna a kettős teher (kereső munka és családellátás) okozta feszültségtől, amely a családok stabilitását is veszélyezteti, ezzel szűkíti a gyermekvállalás esélyét. Ez a társadalmi réteg szívesen szentelné munkáját kizárólagosan a gyermeknevelésnek, amíg a gyerekeik önálló egzisztencia megteremtésére képesek. Korábbi felmérések is alátámasztják, hogy ez a társadalmi réteg elsősorban anyagi megfontolásokból nem képes ezen igényének a kielégítésére. A család nem nélkülözheti a két kereső jövedelmét, a párok munkaerőpiaci integrációja életfeltételük megteremtésének záloga.

Ennek a jelenleg diszkriminált rétegnek nyújt karrierstratégiát a Hivatásos szülő program, ami a jelen pillanatban a munkanélküliség egy részének felszívására a legalkalmasabb megoldás. A javaslat a 35–45 éves korosztályra építi nemzetmentő programját, az utolsó korosztályra, amelyik még viszonylag eléggé nagy ahhoz, hogy a szülőképes kor határához közeledve, megfelelő feltételek esetén, realizálhatja gyermekvállalási szándékát. A korosztály élethelyzetének, motivá­ciójának megismerésére végzett reprezentatív felmérés eredménye igazolja, hogy a még szülőképes korú nők és család­jaik egynegyede megfelelő feltételek megléte esetén nyitott a gyermekvállalásra, vállalkozna családbővítésre. Számítások szerint ez négyszázezer főt jelenthet. A program bevezetésére nem is lehetne jobb időpontot találni. A koronavírus-járvány miatt megnőtt a munkanélküliek száma, a gyermekintézmények pedig munkaerőhiánnyal küszködnek.

A program választási lehetőséget kínál, semmilyen pressziót nem tartalmaz, szándékában sem. Életpályamodellként kínálja, fizetett munkaként ismeri el a gyermek gondozását, oktatását, nevelését. Számításokkal bizonyított, hogy a modell alkalmazása társadalmi és egyéni szempontból egyaránt gazdaságos és megfordíthatja a népességfogyás trendjét, amely a nemzet fennmaradása szempontjából létkérdés. Méltányos fizetést biztosít a harmadik gyermek megszületésétől az egyik szülőnek, az ötödik gyermektől mindkét szülőnek. A modell bevezetése biztosítja a kisgyermekkori kötődés megteremtését célzó személyre szóló nevelést, a boldog gyermekkort, ami az egészséges személyiség kialakulásának feltétele. Átgondolt rendszere a munkaerőpiaci foglalkoztatással azonos feltételeket tart kívánatosnak a folyamat teljes spektrumában: a kiválasztás, a teljesítményértékelés, a képzés, továbbképzés, újbóli munkaerő-piaci integráció terén.

A nemzeti sors iránt elkötelezett tudósok, civil szervezetek felerősödő hangja meggyőzhetné a kormányt a program bevezetésének hasznosságáról.

A szerző nyugalmazott egyetemi tanár

A magyarországi települések többségében csökken a lélekszám, s ez kérdésessé teszi a falvak, városok jövőjét.

A súlyos demográfiai probléma elméleti megoldásán több mint 200 szakember dolgozik négy éve az idén 125 éves Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya, valamint a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Civil Alkotóműhely (CSAM) kereteiben. Az eredményekről az ELTE és a Magyar Nemzeti Bank támogatásával négyszáz oldalas tanulmánykötet jelent meg. A Jövőnk a gyermek című kötet megjelenése kapcsán könyvbemutató konferencián előadást tartott Benda József, az ELTE tanácsadója, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke, a kötet társszerkesztője. Őt kérdezte a Présház.

- Elnök úr, a csecsemőnek hat hónapon át szorosan, majd még fél évig fokozottan édesanyja közelében kell élnie, sok szeretetet, gondoskodást kapnia. Hazánkban erre adott a lehetőség, hiszen két évig a szülőanya érdemi állami jövedelmet kap. Mi a teendő?

- A pszichológusok szerint az újszülöttnek közismert fizikai szükségletei mellett (éhség, szomjúság, fáradtság stb.) tapintási, hőmérsékleti, érzelmi, biztonsági és más szükségletei vannak, amelyeket ki akar elégíteni, és ezeket jelzi is környezete felé. Ily módon „kezdetben a gyermek formálja az anyát, és később éppen ez teszi lehetővé, hogy az anya formálja őt” (Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia. Budapest, 1993.) A gyermek jelzéseire adott pontos válaszok az újszülöttben fölidézik a méhen belüli egyensúlyi állapot megszokott ingereit, ami biztonságot teremt számára. Az egyensúlyi állapot megbomlását az anya a testével megteremtett szerteágazó kapcsolatrendszer segítségével (például az addig ismeretlen éhségérzetet szoptatással) szünteti meg, vagyis – optimális esetben – biztosítja gyermeke számára egy közel változatlan, nyugalmi-egyensúlyi állapot fenntartását. Az egyensúlyi állapotok megbomlását azok várható helyrebillentése követi, és ezzel a csecsemő lassan hozzászokik a kellemetlen érzések eltűréséhez, illetve igényeinek a késleltetett kielégítéséhez. „A későbbi szeretetkapcsolatok ereje és minősége – ahogy ezt Ranschburg megjegyzi – az e fázisban megvalósuló testi kontaktusok bőségétől és intenzitásától függ”, amelyben különösen az együttlét „kölcsönös gyönyörűsége” fontos. Csak ez a kapcsolat fejlesztheti ki a csecsemőben azt a meggyőződést, hogy képes befolyásolni a környezetét. Ha igényeit, elvárásait az anya észleli, és megfelelő válaszokat ad azokra, a kapcsolat harmonikusan tud fejlődni. A harmonikus kétoldalú lelki kötődés kialakulása természetes folyamatnak tűnik, és fontos szerepe van benne a szoros fizikai együttlétnek. Az anya és gyermeke közötti kommunikatív kapcsolat eredményessége az újszülöttnek a világgal és a másokkal való későbbi kapcsolatának mintáját adja. A sikeres kapcsolatban a csecsemő folyamatosan megéli, hogy fontos, a teremtés egyszeri, megismételhetetlen csodája, szeretetre méltó személyiség. Életünk első évében alakulnak ki azok a személyiség vonások, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalomba való beilleszkedéshez. Ezek közé tartozik – többek között – a bizalom, az empátia, az önbizalom, az együttműködési képesség, a tolerancia, és az utódgondozási képesség, az istenhit és sorolhatnám. Ennek az időszaknak a szerepét és jelentőségét kevesen, talán csak a szakemberek (pszichológusok, védőnők) ismerik a társadalomban. Az iskolai tantervekből a második világháború után a családi életre nevelést kivették, ma is csak pár órában véletlenszerűen jutnak a diákok ilyen tudáshoz, miközben társadalmi fejlődésünk, a humán tőke kialakulásában az egyik meghatározó elem. Nagyon fontos, tehát egyrészt az, hogy az édesanyák otthon maradhassanak gyermekeikkel, és nyugodt körülmények között, biztonságot nyújtó házasságban csak rájuk tudjanak figyelni, másrészt, hogy tudatában is legyenek ennek a folyamatnak. Vagyis olyan felnőttképzési rendszert kellene kialakítani, amelyben pótolhatók az esetlegesen hiányzó ismeretek. 

- Hazánkban a II. világháború után, 1954-ig egyfajta baby-boom zajlott, majd zuhanni kezdett a születésszám. Az ok kiderítése hogyan segítheti a mai demográfiai fordulat elérését? 

- 2016-ban jelent meg egy könyvem „A szakadék szélén” címmel, amelyben föltártam az eddig nem vizsgált női munkavállalás kiterjesztésének hatását a kisgyermekkori szocializációs folyamatra. (6 hét gyermekágyi segély után kényszerültek az édesanyák munkába, és a szomszédok, nagyszülők, bölcsődék „gondozták” a csecsemőket, a gyermekeket.) Bár 1967-ben, a gyes bevezetésével változott a helyzet, egy transzgenerációs hatást látunk megnyilvánulni a következményekben. Csökkent a gyermekszám, a nagycsaládosok száma, a házasságok feleződtek, a válások száma növekedett, a sérült gyermekek, a fiatalkorú elítéltek száma megsokszorozódott, megváltozott az értékrend, és ma már az elköteleződés is gondot okoz a fiataloknak. A beavatkozási kísérletek javarészt pénzügyi támogatással próbálták fékezni a népességfogyást. A jelenségek azt mutatják, hogy az anyagi okok mellett átgondolt és komplex társadalmi átalakításra van szükség ahhoz, hogy a kívánt irányban el tudjon mozdulni a születések száma. Ebben számos tényezőt figyelembe kell vennünk, és vissza kell állítanunk az évezredeken keresztül jól működő társadalmi alrendszerek egymást támogató szinergiáját. (A példa kedvéért általánosságban megjegyzem, hogy a növekvő lélekszámú országban 3-5 gyermeket nem két felnőtt nevelt – munka mellett – egy 50 négyzetméteres panel lakásban, hanem több generációs családok nagyságrenddel nagyobb élettérben, ház körüli munkát végezve.) Nem várható, hogy az életszerű feltételek megteremtése nélkül változás álljon be a születések trendjében. 

- Fedezd föl saját kultúrád - hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Az Ön által szerkesztett kötet egy szót sem szól arról, hogy a magyar kultúra forráshoz juttatása, gazdagítása emelné a magyarok életkedvét. Mi kényszerítette Önöket arra, hogy a kultúra fontosságáról hallgassanak?

- Könyvünk 4 éven át készült, több mint 200 önkéntes szakértő szabadidejében. Állami támogatásban nem részesült az alkotó műhely, így nem volt arra módunk hogy a jelenségvilágot a maga teljességében föltárjuk. A születések számának emelése, mint írtuk, komplex és átfogó nemzeti stratégiát igényel, amely meghaladja csoportunk kompetenciáját. Könyvünk megírásában azokra a szakértőkre támaszkodtunk, akik maguktól jelentkeztek. Nem tekintjük befejezettnek a probléma megoldását: egy felkiáltó jelnek, jámbor szándéknak gondoljuk, amely azt jelzi, hogy a nemzet jövőjének, megmaradásának problémájával megfelelő szinten és erőforrásokkal kellene végre, elkötelezett szakembereknek foglalkozni.

Benda József, az ELTE tanácsadója, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke és Molnár Pál, a Présház főszerkesztője - Kép: Pálos László

Forrás: gondola.hu